1 Au maître-chantre. Psaume de David. Éternel, tu m'as sondé, et tu m'as connu.

2 Tu sais quand je m'assieds et quand je me lève; tu découvres de loin ma pensée.

3 Tu vois quand je marche et quand je me couche; tu connais parfaitement toutes mes voies.

4 Même avant que la parole soit sur ma langue, voici, ô Éternel, tu la connais tout entière.

5 Tu me tiens serré par-derrière et par-devant, et tu as mis ta main sur moi.

6 Science trop merveilleuse pour moi, si élevée que je n'y puis atteindre!

7 Où irais-je loin de ton Esprit, et où fuirais-je loin de ta face?

8 Si je monte aux cieux, tu y es; si je me couche au Sépulcre, t'y voilà.

9 Si je prends les ailes de l'aube du jour, et que j'aille habiter au bout de la mer,

10 Là même, ta main me conduira, et ta droite me saisira.

11 Si je dis: Au moins les ténèbres me couvriront; la nuit devient lumière autour de moi;

12 Les ténèbres mêmes ne sont pas obscures pour toi, et la nuit resplendit comme le jour; les ténèbres sont comme la lumière.

13 Car c'est toi qui as formé mes reins, qui m'as façonné dans le sein de ma mère.

14 Je te loue de ce que j'ai été fait d'une étrange et merveilleuse manière; tes œuvres sont merveilleuses, et mon âme le sait très bien.

15 Mes os ne t'étaient point cachés, lorsque j'étais formé dans le secret, ouvré comme un tissu dans les lieux bas de la terre.

16 Tes yeux m'ont vu, lorsque j'étais comme une masse informe, et sur ton livre étaient inscrits tous les jours qui m'étaient réservés, quand aucun d'eux n'existait.

17 Que tes pensées me sont précieuses, ô Dieu, et combien le nombre en est grand!

18 Les veux-je compter? Elles sont plus nombreuses que le sable. Suis-je réveillé? Je suis encore avec toi.

19 O Dieu, ne feras-tu pas mourir le méchant? Hommes de sang, éloignez-vous de moi!

20 Ils parlent de toi pour mal faire; tes ennemis jurent faussement par ton nom.

21 Éternel, ne haïrais-je pas ceux qui te haïssent? N'aurais-je pas horreur de ceux qui s'élèvent contre toi?

22 Je les hais d'une parfaite haine; je les tiens pour mes ennemis.

23 Sonde-moi, ô Dieu, et connais mon cœur; éprouve-moi, et connais mes pensées.

24 Vois si je suis dans une voie d'injustice, et conduis-moi dans la voie de l'éternité!

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.

16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!

20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!

23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!