1 Au maître-chantre. Cantique de David, sur les instruments à cordes.

2 O Dieu, prête l'oreille à ma prière, et ne te cache pas loin de ma supplication!

3 Écoute-moi et réponds-moi; je m'agite dans ma plainte, et je gémis,

4 A la voix de l'ennemi, devant l'oppression du méchant; car ils font tomber sur moi le malheur, et me poursuivent avec furie.

5 Mon cœur frémit au-dedans de moi, et des frayeurs mortelles sont tombées sur moi.

6 La crainte et le tremblement viennent sur moi; l'effroi m'enveloppe.

7 Et j'ai dit: Oh! qui me donnera les ailes de la colombe? Je m'envolerais, et j'irais me poser ailleurs.

8 Voilà, je m'enfuirais bien loin, je me tiendrais au désert. (Sélah.)

9 Je me hâterais de m'échapper, loin du vent violent, loin de la tempête.

10 Anéantis-les, Seigneur; confonds leurs langues; car je ne vois que violence et querelles dans la ville.

11 Elles en font le tour, jour et nuit, sur ses murailles; la ruine et le tourment sont au milieu d'elle.

12 La malice est au milieu d'elle; l'oppression et la fraude ne s'éloignent point de ses places.

13 Car ce n'est pas un ennemi qui m'outrage, je pourrais le supporter; mon adversaire n'est pas celui qui me haïssait, je me cacherais loin de lui.

14 Mais c'est toi, un homme traité comme mon égal, mon compagnon et mon ami!

15 Nous prenions plaisir à nous entretenir ensemble, nous allions à la maison de Dieu avec la foule.

16 Que la mort les surprenne! Qu'ils descendent vivants au Sépulcre! Car la malice est dans leurs demeures, dans leurs cœurs.

17 Mais moi, je crierai à Dieu, et l'Éternel me sauvera.

18 Le soir, et le matin, et à midi, je crierai et je gémirai, et il entendra ma voix.

19 Il mettra mon âme en paix, la délivrant de la guerre qu'on lui fait, car j'ai affaire à beaucoup de gens.

20 Dieu l'entendra, et il les humiliera, lui qui règne de tout temps (Sélah); parce qu'il n'y a point en eux de changement, et qu'ils ne craignent point Dieu.

21 Chacun jette la main sur ceux qui vivaient en paix avec lui; il viole son alliance.

22 Les paroles de sa bouche sont plus douces que le beurre, mais la guerre est dans son cœur; ses paroles sont plus onctueuses que l'huile, mais ce sont des épées nues.

23 Décharge-toi de ton fardeau sur l'Éternel, et il te soutiendra; il ne permettra jamais que le juste soit ébranlé.

24 Toi, ô Dieu, tu les précipiteras au fond de la fosse; les hommes de sang et de fraude n'atteindront pas la moitié de leurs jours; mais moi, je me confie en toi.

1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.

13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.

19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]