1 Au maître-chantre. Cantique. Psaume des enfants de Coré, sur la cithare. Maskil (cantique) d'Héman l'Ezrachite.

2 Éternel, Dieu de ma délivrance, je crie jour et nuit devant toi.

3 Que ma prière parvienne en ta présence; incline ton oreille à mon cri.

4 Car mon âme est rassasiée de maux, et ma vie touche au séjour des morts.

5 Je suis compté parmi ceux qui descendent dans la fosse; je suis comme un homme sans vigueur,

6 Gisant parmi les morts, tel que les blessés à mort, qui sont couchés dans le tombeau, dont tu ne te souviens plus, et qui sont séparés de ta main.

7 Tu m'as mis dans la fosse la plus basse, dans les lieux ténébreux, dans les abîmes.

8 Ta colère pèse sur moi, et tu m'accables de tous tes flots. (Sélah.)

9 Tu as éloigné de moi ceux que je connais; tu m'as rendu pour eux un objet d'horreur; je suis enfermé et je ne puis sortir.

10 Mon œil se consume par l'affliction; je t'invoque, ô Éternel, tous les jours; j'étends mes mains vers toi.

11 Feras-tu quelque merveille pour les morts? Ou les trépassés se lèveront-ils pour te louer? (Sélah.)

12 Annoncera-t-on ta bonté dans le tombeau, et ta fidélité dans l'abîme?

13 Connaîtra-t-on tes merveilles dans les ténèbres, et ta justice dans la terre d'oubli?

14 Et moi, Éternel, je crie à toi; ma prière te prévient dès le matin.

15 Éternel, pourquoi rejettes-tu mon âme, et me caches-tu ta face?

16 Je suis affligé et comme expirant dès ma jeunesse; je suis chargé de tes terreurs, je suis éperdu.

17 Tes fureurs ont passé sur moi; tes épouvantes me tuent.

18 Elles m'environnent comme des eaux chaque jour; elles m'enveloppent toutes à la fois.

19 Tu as éloigné de moi amis et compagnons; ceux que je connais, ce sont les ténèbres.

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]