1 Célébrez l'Éternel, car il est bon, car sa miséricorde demeure à toujours!
2 Qu'ainsi disent les rachetés de l'Éternel, ceux qu'il a rachetés de la main de l'oppresseur,
3 Et qu'il a rassemblés des pays d'orient et d'occident, de l'aquilon et du midi.
4 Ils erraient par le désert, dans un chemin solitaire; ils ne trouvaient point de ville habitable.
5 Ils étaient affamés et altérés; leur âme défaillait en eux.
6 Alors ils ont crié à l'Éternel dans leur détresse; et il les a délivrés de leurs angoisses.
7 Il les a conduits par le droit chemin, pour arriver à une ville habitable.
8 Qu'ils célèbrent l'Éternel pour sa bonté, pour ses merveilles envers les fils des hommes!
9 Car il a rassasié l'âme altérée, et rempli de biens l'âme affamée.
10 Ceux qui habitaient les ténèbres et l'ombre de la mort, retenus dans l'affliction et dans les fers,
11 Pour avoir été rebelles aux paroles de Dieu, et avoir méprisé le conseil du Très-Haut;
12 Il avait humilié leur cœur par la souffrance; ils succombaient loin de tout secours.
13 Alors ils ont crié à l'Éternel dans leur détresse; et il les a délivrés de leurs angoisses.
14 Il les a tirés des ténèbres et de l'ombre de la mort; il a rompu leurs liens.
15 Qu'ils célèbrent l'Éternel pour sa bonté, pour ses merveilles envers les fils des hommes!
16 Car il a brisé les portes d'airain, et rompu les barreaux de fer.
17 Les insensés qui étaient affligés à cause de la voie de leurs trangressions et de leurs iniquités;
18 Leur âme avait en horreur toute nourriture; ils touchaient aux portes de la mort.
19 Alors ils ont crié à l'Éternel dans leur détresse; et il les a délivrés de leurs angoisses.
20 Il a envoyé sa parole, et il les a guéris, et les a retirés de leurs tombeaux.
21 Qu'ils célèbrent l'Éternel pour sa bonté, pour ses merveilles envers les fils des hommes!
22 Qu'ils offrent des sacrifices d'actions de grâces, et racontent ses œuvres en chantant de joie!
23 Ceux qui descendent sur la mer dans des navires, et qui trafiquent sur les grandes eaux,
24 Ceux-là ont vu les œuvres de l'Éternel, et ses merveilles dans les lieux profonds.
25 Il parla, et fit lever un vent de tempête, qui souleva les vagues de la mer.
26 Ils montent aux cieux; ils descendent aux abîmes; leur âme se fond d'angoisse.
27 Ils tournoient et chancellent comme un homme ivre; toute leur sagesse leur manque.
28 Alors ils ont crié à l'Éternel dans leur détresse, et il les a retirés de leurs angoisses.
29 Il arrête la tempête, la changeant en calme, et les ondes se taisent.
30 Ils se réjouissent de ce qu'elles sont calmées; et il les conduit au port qu'ils désiraient.
31 Qu'ils célèbrent la bonté de l'Éternel, et ses merveilles envers les fils des hommes!
32 Qu'ils l'exaltent dans l'assemblée du peuple; qu'ils le louent dans le conseil des anciens!
33 Il change les fleuves en désert, et les sources d'eaux en un sol aride;
34 La terre fertile en lande salée, à cause de la méchanceté de ses habitants.
35 Il change le désert en étang, et la terre aride en sources d'eaux.
36 Il y fait habiter ceux qui étaient affamés; et ils fondent une ville pour l'habiter.
37 Ils ensemencent des champs et plantent des vignes, qui rendent du fruit tous les ans.
38 Il les bénit, et ils se multiplient extrêmement; il ne laisse point diminuer leur bétail.
39 Puis, ils sont amoindris et humiliés par l'oppression, le malheur et la souffrance.
40 Il répand le mépris sur les grands, et les fait errer dans un désert sans chemin.
41 Mais il relève le pauvre de l'affliction, et rend les familles nombreuses comme des troupeaux.
42 Les hommes droits le voient et s'en réjouissent; mais tous les injustes ont la bouche fermée.
43 Que celui qui est sage prenne garde à ces choses, et considère les bontés de l'Éternel.
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!