1 Au maître-chantre. Mictam (cantique) de David, sur Jonath-Élem Réchokim (colombe des térébinthes lointains); lorsque les Philistins le prirent dans Gath.2 O Dieu, aie pitié de moi, car les hommes me poursuivent; tout le jour ils me font la guerre, ils me pressent.3 Tout le jour mes adversaires me poursuivent; car plusieurs font la guerre contre moi, ô Dieu Très-Haut!4 Le jour où je craindrai, je me confierai en toi.5 Je louerai Dieu et sa promesse; je me confie en Dieu, je ne crains rien; que me ferait l'homme?6 Tout le jour ils tordent mes paroles; ils ne pensent qu'à me nuire.7 Ils s'assemblent; ils se tiennent cachés; ils observent mes pas, car ils en veulent à ma vie.8 Ils comptent sur l'iniquité pour se sauver. O Dieu, précipite les peuples dans ta colère!9 Tu comptes mes allées et mes venues; mets mes larmes dans tes vaisseaux; ne sont-elles pas dans ton livre?10 Le jour où je crierai à toi, mes ennemis seront repoussés en arrière; je sais que Dieu est pour moi.11 Je louerai Dieu et sa promesse; je louerai l'Éternel et sa promesse.12 Je m'assure en Dieu; je ne crains rien; que me ferait l'homme?13 O Dieu, j'accomplirai les vœux que je t'ai faits; je te rendrai des actions de grâces.14 Car tu as délivré mon âme de la mort et mes pieds de chute, afin que je marche devant Dieu, dans la lumière des vivants.

1 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]