1 Dávidé.

Áldott az Úr, az én kősziklám,

aki harcolni tanítja kezemet,

hadakozni ujjaimat.*Zsolt 18,3;18,35

2 Jótevőm és erősségem,

váram és megmentőm ő,

pajzsom, akihez menekülhetek,

aki népeket vet alám.

3 Ó, Uram, micsoda az ember,

hogy törődsz vele,

az emberfia, hogy gondolsz rá?*Zsolt 8,5

4 Az ember a lehelethez hasonló,

napjai a tűnő árnyékhoz.*Jób 14,1–2

5 Hajlítsd le az eget, Uram,

és szállj le, érintsd meg a hegyeket,

hogy füstölögjenek!*Zsolt 18,10;18,15;18,17;Ézs 64,1–3

6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat,

lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!

7 Nyújtsd le kezedet a magasból,

szabadíts meg, ments ki engem

a nagy vizekből,

az idegenek hatalmából,

8 akiknek szája hiábavalóságot beszél,

jobb kezük csak álnokságot művel!

9 Új éneket éneklek neked, Istenem,

tízhúrú lanton zengedezek neked.*Zsolt 33,3

10 Te adsz győzelmet a királyoknak;

szolgádat, Dávidot is megszabadítottad

a gyilkos fegyvertől.

11 Szabadíts meg, ments ki engem

az idegenek hatalmából,

akiknek szája hiábavalóságot beszél,

jobb kezük csak álnokságot művel!

12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban,

mint a nagyra nőtt palánták,

leányaink pedig,

mint a faragott oszlopok,

amilyenek a palotákban vannak.

13 Színültig telt raktáraink

ontsanak mindenféle jót,

juhaink a legelőkön szaporodjanak

ezer-, sőt tízezerannyira!

14 Marháink legyenek kövérek;

ne érje őket baj, ne vetéljenek el!

Ne legyen jajveszékelés a tereken!

15 Boldog nép az,

amelynek így megy a sora.

Boldog nép az,

amelynek az Úr az Istene!*5Móz 33,29