1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

1 Dai graças ao Senhor; invocai o seu nome; fazei conhecidos os seus feitos entre os povos.2 Cantai-lhe, cantai-lhe louvores; falai de todas as suas maravilhas.3 Gloriai-vos no seu santo nome; regozije-se o coração daqueles que buscam ao Senhor.4 Buscai ao Senhor e a sua força; buscai a sua face continuamente.5 Lembrai-vos das maravilhas que ele tem feito, dos seus prodígios e dos juízos da sua boca,6 vós, descendência de Abraão, seu servo, vós, filhos de Jacó, seus escolhidos.7 Ele é o Senhor nosso Deus; os seus juízos estão em toda a terra.8 Lembra-se perpetuamente do seu pacto, da palavra que ordenou para mil gerações;9 do pacto que fez com Abraão, e do seu juramento a Isaque;10 o qual ele confirmou a Jacó por estatuto, e a Israel por pacto eterno,11 dizendo: A ti darei a terra de Canaã, como porção da vossa herança.12 Quando eles eram ainda poucos em número, de pouca importância, e forasteiros nela,13 andando de nação em nação, dum reino para outro povo,14 não permitiu que ninguém os oprimisse, e por amor deles repreendeu reis, dizendo:15 Não toqueis nos meus ungidos, e não maltrateis os meus profetas.16 Chamou a fome sobre a terra; retirou-lhes todo o sustento do pão.17 Enviou adiante deles um varão; José foi vendido como escravo;18 feriram-lhe os pés com grilhões; puseram-no a ferro,19 até o tempo em que a sua palavra se cumpriu; a palavra do Senhor o provou.20 O rei mandou, e fez soltá-lo; o governador dos povos o libertou.21 Fê-lo senhor da sua casa, e governador de toda a sua fazenda,22 para, a seu gosto, dar ordens aos príncipes, e ensinar aos anciãos a sabedoria.23 Então Israel entrou no Egito, e Jacó peregrinou na terra de Cam.24 E o Senhor multiplicou sobremodo o seu povo, e o fez mais poderoso do que os seus inimigos.25 Mudou o coração destes para que odiassem o seu povo, e tratassem astutamente aos seus servos.26 Enviou Moisés, seu servo, e Arão, a quem escolhera,27 os quais executaram entre eles os seus sinais e prodígios na terra de Cam.28 Mandou à escuridão que a escurecesse; e foram rebeldes à sua palavra.29 Converteu-lhes as águas em sangue, e fez morrer os seus peixes.30 A terra deles produziu rãs em abundância, até nas câmaras dos seus reis.31 Ele falou, e vieram enxames de moscas em todo o seu termo.32 Deu-lhes saraiva por chuva, e fogo abrasador na sua terra.33 Feriu-lhes também as vinhas e os figueirais, e quebrou as árvores da sua terra.34 Ele falou, e vieram gafanhotos, e pulgões em quantidade inumerável,35 que comeram toda a erva da sua terra, e devoraram o fruto dos seus campos.36 Feriu também todos os primogênitos da terra deles, as primícias de toda a sua força.37 E fez sair os israelitas com prata e ouro, e entre as suas tribos não havia quem tropeçasse.38 O Egito alegrou-se quando eles saíram, porque o temor deles o dominara.39 Estendeu uma nuvem para os cobrir, e um fogo para os alumiar de noite.40 Eles pediram, e ele fez vir codornizes, e os saciou com pão do céu.41 Fendeu a rocha, e dela brotaram águas, que correram pelos lugares áridos como um rio.42 Porque se lembrou da sua santa palavra, e de Abraão, seu servo.43 Fez sair com alegria o seu povo, e com cânticos de júbilo os seus escolhidos.44 Deu-lhes as terras das nações, e eles herdaram o fruto do trabalho dos povos,45 para que guardassem os seus preceitos, e observassem as suas leis. Louvai ao Senhor