1 Aszáf zsoltára.2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.4 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.10 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.11 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!13 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

1 Ó Deus, as nações invadiram a tua herança; contaminaram o teu santo templo; reduziram Jerusalém a ruínas.2 Deram os cadáveres dos teus servos como pastos às aves dos céus, e a carne dos teus santos aos animais da terra.3 Derramaram o sangue deles como água ao redor de Jerusalém, e não houve quem os sepultasse.4 Somos feitos o opróbrio dos nossos vizinhos, o escárnio e a zombaria dos que estão em redor de nós.5 Até quando, Senhor? Indignar-te-ás para sempre? Arderá o teu zelo como fogo?6 Derrama o teu furor sobre as nações que não te conhecem, e sobre os reinos que não invocam o teu nome;7 porque eles devoraram a Jacó, e assolaram a sua morada.8 Não te lembres contra nós das iniqüidades de nossos pais; venha depressa ao nosso encontro a tua compaixão, pois estamos muito abatidos.9 Ajuda-nos, ó Deus da nossa salvação, pela glória do teu nome; livra-nos, e perdoa os nossos pecados, por amor do teu nome.10 Por que diriam as nações: Onde está o seu Deus? Torne-se manifesta entre as nações, à nossa vista, a vingança do sangue derramado dos teus servos.11 Chegue à tua presença o gemido dos presos; segundo a grandeza do teu braço, preserva aqueles que estão condenados à morte.12 E aos nossos vizinhos, deita-lhes no regaço, setuplicadamente, a injúria com que te injuriaram, Senhor.13 Assim nós, teu povo ovelhas de teu pasto, te louvaremos eternamente; de geração em geração publicaremos os teus louvores.