1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!

1 Por que se amotinam as nações, e os povos tramam em vão?2 Os reis da terra se levantam, e os príncipes juntos conspiram contra o Senhor e contra o seu ungido, dizendo:3 Rompamos as suas ataduras, e sacudamos de nós as suas cordas.4 Aquele que está sentado nos céus se rirá; o Senhor zombará deles.5 Então lhes falará na sua ira, e no seu furor os confundirá, dizendo:6 Eu tenho estabelecido o meu Rei sobre Sião, meu santo monte.7 Falarei do decreto do Senhor; ele me disse: Tu és meu Filho, hoje te gerei.8 Pede-me, e eu te darei as nações por herança, e as extremidades da terra por possessão.9 Tu os quebrarás com uma vara de ferro; tu os despedaçarás como a um vaso de oleiro.10 Agora, pois, ó reis, sede prudentes; deixai-vos instruir, juízes da terra.11 Servi ao Senhor com temor, e regozijai-vos com tremor.12 Beijai o Filho, para que não se ire, e pereçais no caminho; porque em breve se inflamará a sua ira. Bem-aventurados todos aqueles que nele confiam.