1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

1 Amo ao Senhor, porque ele ouve a minha voz e a minha súplica.

2 Porque inclina para mim o seu ouvido, invocá-lo-ei enquanto viver.

3 Os laços da morte me cercaram; as angústias do Seol se apoderaram de mim; sofri tribulação e tristeza.

4 Então invoquei o nome do Senhor, dizendo: Ó Senhor, eu te rogo, livra-me.

5 Compassivo é o Senhor, e justo; sim, misericordioso é o nosso Deus.

6 O Senhor guarda os simples; quando me acho abatido, ele me salva.

7 Volta, minha alma, ao teu repouso, pois o Senhor te fez bem.

8 Pois livraste a minha alma da morte, os meus olhos das lágrimas, e os meus pés de tropeçar.

9 Andarei perante o Senhor, na terra dos viventes.

10 Cri, por isso falei; estive muito aflito.

11 Eu dizia na minha precipitação: Todos os homens são mentirosos.

12 Que darei eu ao Senhor por todos os benefícios que me tem feito?

13 Tomarei o cálice da salvação, e invocarei o nome do Senhor.

14 Pagarei os meus votos ao Senhor, na presença de todo o seu povo.

15 Preciosa é à vista do Senhor a morte dos seus santos.

16 Ó Senhor, deveras sou teu servo; sou teu servo, filho da tua serva; soltaste as minhas cadeias.

17 Oferecer-te-ei sacrifícios de ação de graças, e invocarei o nome do Senhor.

18 Pagarei os meus votos ao Senhor, na presença de todo o seu povo,

19 nos átrios da casa do Senhor, no meio de ti, ó Jerusalém! Louvai ao Senhor.