1 Az Ezrahita Ethán tanítása.2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

1 Cantarei para sempre as benignidades do Senhor; com a minha boca proclamarei a todas as gerações a tua fidelidade.2 Digo, pois: A tua benignidade será renovada para sempre; tu confirmarás a tua fidelidade até nos céus, dizendo:3 Fiz um pacto com o meu escolhido; jurei ao meu servo Davi:4 Estabelecerei para sempre a tua descendência, e firmarei o teu trono por todas as gerações.5 Os céus louvarão as tuas maravilhas, ó Senhor, e a tua fidelidade na assembléia dos santos.6 Pois quem no firmamento se pode igualar ao Senhor? Quem entre os filhos de Deus é semelhante ao Senhor,7 um Deus sobremodo tremendo na assembléia dos santos, e temível mais do que todos os que estão ao seu redor?8 Ó Senhor, Deus dos exércitos, quem é poderoso como tu, Senhor, com a tua fidelidade ao redor de ti?9 Tu dominas o ímpio do mar; quando as suas ondas se levantam tu as fazes aquietar.10 Tu abateste a Raabe como se fora ferida de morte; com o teu braço poderoso espalhaste os teus inimigos.11 São teus os céus, e tua é a terra; o mundo e a sua plenitude, tu os fundaste.12 O norte e o sul, tu os criaste; o Tabor e o Hermom regozijam-se em teu nome.13 Tu tens um braço poderoso; forte é a tua mão, e elevado a tua destra.14 Justiça e juízo são a base do teu trono; benignidade e verdade vão adiante de ti.15 Bem-aventurado o povo que conhece o som festivo, que anda, ó Senhor, na luz da tua face,16 que se regozija em teu nome todo o dia, e na tua justiça é exaltado.17 Pois tu és a glória da sua força; e pelo teu favor será exaltado o nosso poder.18 Porque o Senhor é o nosso escudo, e o Santo de Israel é o nosso Rei.19 Naquele tempo falaste em visão ao teu santo, e disseste: Coloquei a coroa num homem poderoso; exaltei um escolhido dentre o povo.20 Achei Davi, meu servo; com o meu santo óleo o ungi.21 A minha mão será sempre com ele, e o meu braço o fortalecerá.22 O inimigo não o surpreenderá, nem o filho da perversidade o afligirá.23 Eu esmagarei diante dele os seus adversários, e aos que o odeiam abaterei.24 A minha fidelidade, porém, e a minha benignidade estarão com ele, e em meu nome será exaltado o seu poder.25 Porei a sua mão sobre o mar, e a sua destra sobre os rios.26 Ele me invocará, dizendo: Tu és meu pai, meu Deus, e a rocha da minha salvação.27 Também lhe darei o lugar de primogênito; fá-lo-ei o mais excelso dos reis da terra.28 Conservar-lhe-ei para sempre a minha benignidade, e o meu pacto com ele ficará firme.29 Farei que subsista para sempre a sua descendência, e o seu trono como os dias dos céus.30 Se os seus filhos deixarem a minha lei, e não andarem nas minhas ordenanças,31 se profanarem os meus preceitos, e não guardarem os meus mandamentos,32 então visitarei com vara a sua transgressão, e com açoites a sua iniqüidade.33 Mas não lhe retirarei totalmente a minha benignidade, nem faltarei com a minha fidelidade.34 Não violarei o meu pacto, nem alterarei o que saiu dos meus lábios.35 Uma vez para sempre jurei por minha santidade; não mentirei a Davi.36 A sua descendência subsistirá para sempre, e o seu trono será como o sol diante de mim;37 será estabelecido para sempre como a lua, e ficará firme enquanto o céu durar.38 Mas tu o repudiaste e rejeitaste, tu estás indignado contra o teu ungido.39 Desprezaste o pacto feito com teu servo; profanaste a sua coroa, arrojando-a por terra.40 Derribaste todos os seus muros; arruinaste as suas fortificações.41 Todos os que passam pelo caminho o despojam; tornou-se objeto de opróbrio para os seus vizinhos.42 Exaltaste a destra dos seus adversários; fizeste com que todos os seus inimigos se regozijassem.43 Embotaste o fio da sua espada, e não o sustentaste na peleja;44 fizeste cessar o seu esplendor, e arrojaste por terra o seu trono;45 abreviaste os dias da sua mocidade; cobriste-o de vergonha.46 Até quando, Senhor? Esconder-te-ás para sempre? Até quando arderá a tua ira como fogo?47 Lembra-te de quão breves são os meus dias; de quão efêmeros criaste todos os filhos dos homens!48 Que homem há que viva e não veja a morte? ou que se livre do poder do Seol?49 Senhor, onde estão as tuas antigas benignidades, que juraste a Davi na tua fidelidade?50 Lembre-te, Senhor, do opróbrio dos teus servos; e de como trago no meu peito os insultos de todos os povos poderosos,51 com que os teus inimigos, ó Senhor, têm difamado, com que têm difamado os passos do teu ungido.52 Bendito seja o Senhor para sempre. Amém e amém.