1 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.4 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.9 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]

1 A ti, ó Deus, é devido o louvor em Sião; e a ti se pagará o voto.2 Ó tu que ouves a oração! a ti virá toda a carne.3 Prevalecem as iniqüidades contra mim; mas as nossas transgressões, tu as perdoarás.4 Bem-aventurado aquele a quem tu escolhes, e fazes chegar a ti, para habitar em teus átrios! Nós seremos satisfeitos com a bondade da tua casa, do teu santo templo.5 Com prodígios nos respondes em justiça, ó Deus da nossa salvação, a esperança de todas as extremidades da terra, e do mais remoto mar;6 tu que pela tua força consolidas os montes, cingido de poder;7 que aplacas o ruído dos mares, o ruído das suas ondas, e o tumulto dos povos.8 Os que habitam os confins da terra são tomados de medo à vista dos teus sinais; tu fazes exultar de júbilo as saídas da manhã e da tarde.9 Tu visitas a terra, e a regas; grandemente e enriqueces; o rio de Deus está cheio d'água; tu lhe dás o trigo quando assim a tens preparado;10 enches d'água os seus sulcos, aplanando-lhes as leivas, amolecendo-a com a chuva, e abençoando as suas novidades.11 Coroas o ano com a tua bondade, e as tuas veredas destilam gordura;12 destilam sobre as pastagens do deserto, e os outeiros se cingem de alegria.13 As pastagens revestem-se de rebanhos, e os vales se cobrem de trigo; por isso eles se regozijam, por isso eles cantam.