1 Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.

1 Escutai o meu ensino, povo meu; inclinai os vossos ouvidos às palavras da minha boca.2 Abrirei a minha boca numa parábola; proporei enigmas da antigüidade,3 coisas que temos ouvido e sabido, e que nossos pais nos têm contado.4 Não os encobriremos aos seus filhos, cantaremos às gerações vindouras os louvores do Senhor, assim como a sua força e as maravilhas que tem feito.5 Porque ele estabeleceu um testemunho em Jacó, e instituiu uma lei em Israel, as quais coisas ordenou aos nossos pais que as ensinassem a seus filhos;6 para que as soubesse a geração vindoura, os filhos que houvesse de nascer, os quais se levantassem e as contassem a seus filhos,7 a fim de que pusessem em Deus a sua esperança, e não se esquecessem das obras de Deus, mas guardassem os seus mandamentos;8 e que não fossem como seus pais, geração contumaz e rebelde, geração de coração instável, cujo espírito não foi fiel para com Deus.9 Os filhos de Efraim, armados de arcos, retrocederam no dia da peleja.10 Não guardaram o pacto de Deus, e recusaram andar na sua lei;11 esqueceram-se das suas obras e das maravilhas que lhes fizera ver.12 Maravilhas fez ele à vista de seus pais na terra do Egito, no campo de Zoã.13 Dividiu o mar, e os fez passar por ele; fez com que as águas parassem como um montão.14 Também os guiou de dia por uma nuvem, e a noite toda por um clarão de fogo.15 Fendeu rochas no deserto, e deu-lhes de beber abundantemente como de grandes abismos.16 Da penha fez sair fontes, e fez correr águas como rios.17 Todavia ainda prosseguiram em pecar contra ele, rebelando-se contra o Altíssimo no deserto.18 E tentaram a Deus nos seus corações, pedindo comida segundo o seu apetite.19 Também falaram contra Deus, dizendo: Poderá Deus porventura preparar uma mesa no deserto? Acaso fornecerá carne para o seu povo?20 Pelo que o Senhor, quando os ouviu, se indignou; e acendeu um fogo contra Jacó, e a sua ira subiu contra Israel;21 Pelo que o Senhor, quando os ouviu, se indignou; e acendeu um fogo contra Jacó, e a sua ira subiu contra Israel;22 porque não creram em Deus nem confiaram na sua salvação.23 Contudo ele ordenou às nuvens lá em cima, e abriu as portas dos céus;24 fez chover sobre eles maná para comerem, e deu-lhes do trigo dos céus.25 Cada um comeu o pão dos poderosos; ele lhes mandou comida em abundância.26 Fez soprar nos céus o vento do oriente, e pelo seu poder trouxe o vento sul.27 Sobre eles fez também chover carne como poeira, e aves de asas como a areia do mar;28 e as fez cair no meio do arraial deles, ao redor de suas habitações.29 Então comeram e se fartaram bem, pois ele lhes trouxe o que cobiçavam.30 Não refrearam a sua cobiça. Ainda lhes estava a comida na boca,31 quando a ira de Deus se levantou contra eles, e matou os mais fortes deles, e prostrou os escolhidos de Israel.32 Com tudo isso ainda pecaram, e não creram nas suas maravilhas.33 Pelo que consumiu os seus dias como um sopro, e os seus anos em repentino terror.34 Quando ele os fazia morrer, então o procuravam; arrependiam-se, e de madrugada buscavam a Deus.35 Lembravam-se de que Deus era a sua rocha, e o Deus Altíssimo o seu Redentor.36 Todavia lisonjeavam-no com a boca, e com a língua lhe mentiam.37 Pois o coração deles não era constante para com ele, nem foram eles fiéis ao seu pacto.38 Mas ele, sendo compassivo, perdoou a sua iniqüidade, e não os destruiu; antes muitas vezes desviou deles a sua cólera, e não acendeu todo o seu furor.39 Porque se lembrou de que eram carne, um vento que passa e não volta.40 Quantas vezes se rebelaram contra ele no deserto, e o ofenderam no ermo!41 Voltaram atrás, e tentaram a Deus; e provocaram o Santo de Israel.42 Não se lembraram do seu poder, nem do dia em que os remiu do adversário,43 nem de como operou os seus sinais no Egito, e as suas maravilhas no campo de Zoã,44 convertendo em sangue os seus rios, para que não pudessem beber das suas correntes.45 Também lhes mandou enxames de moscas que os consumiram, e rãs que os destruíram.46 Entregou às lagartas as novidades deles, e o fruto do seu trabalho aos gafanhotos.47 Destruiu as suas vinhas com saraiva, e os seus sicômoros com chuva de pedra.48 Também entregou à saraiva o gado deles, e aos coriscos os seus rebanhos.49 E atirou sobre eles o ardor da sua ira, o furor, a indignação, e a angústia, qual companhia de anjos destruidores.50 Deu livre curso à sua ira; não os poupou da morte, mas entregou a vida deles à pestilência.51 Feriu todo primogênito no Egito, primícias da força deles nas tendas de Cam.52 Mas fez sair o seu povo como ovelhas, e os guiou pelo deserto como a um rebanho.53 Guiou-os com segurança, de sorte que eles não temeram; mas aos seus inimigos, o mar os submergiu.54 Sim, conduziu-os até a sua fronteira santa, até o monte que a sua destra adquirira.55 Expulsou as nações de diante deles; e dividindo suas terras por herança, fez habitar em suas tendas as tribos de Israel.56 Contudo tentaram e provocaram o Deus Altíssimo, e não guardaram os seus testemunhos.57 Mas tornaram atrás, e portaram-se aleivosamente como seus pais; desviaram-se como um arco traiçoeiro.58 Pois o provocaram à ira com os seus altos, e o incitaram a zelos com as suas imagens esculpidas.59 Ao ouvir isso, Deus se indignou, e sobremodo abominou a Israel.60 Pelo que desamparou o tabernáculo em Siló, a tenda da sua morada entre os homens,61 dando a sua força ao cativeiro, e a sua glória à mão do inimigo.62 Entregou o seu povo à espada, e encolerizou-se contra a sua herança.63 Aos seus mancebos o fogo devorou, e suas donzelas não tiveram cântico nupcial.64 Os seus sacerdotes caíram à espada, e suas viúvas não fizeram pranto.65 Então o Senhor despertou como dum sono, como um valente que o vinho excitasse.66 E fez recuar a golpes os seus adversários; infligiu-lhes eterna ignomínia.67 Além disso, rejeitou a tenda de José, e não escolheu a tribo de Efraim;68 antes escolheu a tribo de Judá, o monte Sião, que ele amava.69 Edificou o seu santuário como os lugares elevados, como a terra que fundou para sempre.70 Também escolheu a Davi, seu servo, e o tirou dos apriscos das ovelhas;71 de após as ovelhas e suas crias o trouxe, para apascentar a Jacó, seu povo, e a Israel, sua herança.72 E ele os apascentou, segundo a integridade do seu coração, e os guiou com a perícia de suas mãos.