1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]

1 Eu te louvarei, Senhor, de todo o meu coração; contarei todas as tuas maravilhas.2 Em ti me alegrarei e exultarei; cantarei louvores ao teu nome, ó Altíssimo;3 porquanto os meus inimigos retrocedem, caem e perecem diante de ti.4 Sustentaste o meu direito e a minha causa; tu te assentaste no tribunal, julgando justamente.5 Repreendeste as nações, destruíste os ímpios; apagaste o seu nome para sempre e eternamente.6 Os inimigos consumidos estão; perpétuas são as suas ruínas.7 Mas o Senhor está entronizado para sempre; preparou o seu trono para exercer o juízo.8 Ele mesmo julga o mundo com justiça; julga os povos com eqüidade.9 O Senhor é também um alto refúgio para o oprimido, um alto refúgio em tempos de angústia.10 Em ti confiam os que conhecem o teu nome; porque tu, Senhor, não abandonas aqueles que te buscam.11 Cantai louvores ao Senhor, que habita em Sião; anunciai entre os povos os seus feitos.12 Pois ele, o vingador do sangue, se lembra deles; não se esquece do clamor dos aflitos.13 Tem misericórdia de mim, Senhor; olha a aflição que sofro daqueles que me odeiam, tu que me levantas das portas da morte.14 para que eu conte todos os teus louvores nas portas da filha de Sião e me alegre na tua salvação.15 Afundaram-se as nações na cova que abriram; na rede que ocultaram ficou preso o seu pé.16 O Senhor deu-se a conhecer, executou o juízo; enlaçado ficou o ímpio nos seus próprios feitos.17 Os ímpios irão para o Seol, sim, todas as nações que se esquecem de Deus.18 Pois o necessitado não será esquecido para sempre, nem a esperança dos pobres será frustrada perpetuamente.19 Levanta-te, Senhor! Não prevaleça o homem; sejam julgadas as nações na tua presença!20 Senhor, incute-lhes temor! Que as nações saibam que não passam de meros homens!