1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]
1 Preparado está o meu coração, ó Deus; cantarei, sim, cantarei louvores, com toda a minha alma.
2 Despertai, saltério e harpa; eu mesmo despertarei a aurora.
3 Louvar-te-ei entre os povos, Senhor, cantar-te-ei louvores entre as nações.
4 Pois grande, acima dos céus, é a tua benignidade, e a tua verdade ultrapassa as mais altas nuvens.
5 Sê exaltado, ó Deus, acima dos céus, e seja a tua glória acima de toda a terra!
6 Para que sejam livres os teus amados, salva-nos com a tua destra, e ouve-nos.
7 Deus falou no seu santuário: Eu me regozijarei; repartirei Siquém, e medirei o vale de Sucote.
8 Meu é Gileade, meu é Manassés; também Efraim é o meu capacete; Judá o meu cetro.
9 Moabe a minha bacia de lavar; sobre Edom lançarei o meu sapato; sobre a Filístia bradarei em triunfo.
10 Quem me conduzirá à cidade fortificada? Quem me guiará até Edom?
11 Porventura não nos rejeitaste, ó Deus? Não sais, ó Deus, com os nossos exércitos.
12 Dá-nos auxílio contra o adversário, pois vão é o socorro da parte do homem.
13 Em Deus faremos proezas; porque é ele quem calcará aos pés os nossos inimigos.