1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

1 Senhor, tu me sondas, e me conheces.2 Tu conheces o meu sentar e o meu levantar; de longe entendes o meu pensamento.3 Esquadrinhas o meu andar, e o meu deitar, e conheces todos os meus caminhos.4 Sem que haja uma palavra na minha língua, eis que, ó Senhor, tudo conheces.5 Tu me cercaste em volta, e puseste sobre mim a tua mão.6 Tal conhecimento é maravilhoso demais para mim; elevado é, não o posso atingir.7 Para onde me irei do teu Espírito, ou para onde fugirei da tua presença?8 Se subir ao céu, tu aí estás; se fizer no Seol a minha cama, eis que tu ali estás também.9 Se tomar as asas da alva, se habitar nas extremidades do mar,10 ainda ali a tua mão me guiará e a tua destra me susterá.11 Se eu disser: Ocultem-me as trevas; torne-se em noite a luz que me circunda;12 nem ainda as trevas são escuras para ti, mas a noite resplandece como o dia; as trevas e a luz são para ti a mesma coisa.13 Pois tu formaste os meus rins; entreteceste-me no ventre de minha mãe.14 Eu te louvarei, porque de um modo tão admirável e maravilhoso fui formado; maravilhosas são as tuas obras, e a minha alma o sabe muito bem.15 Os meus ossos não te foram encobertos, quando no oculto fui formado, e esmeradamente tecido nas profundezas da terra.16 Os teus olhos viram a minha substância ainda informe, e no teu livro foram escritos os dias, sim, todos os dias que foram ordenados para mim, quando ainda não havia nem um deles.17 E quão preciosos me são, ó Deus, os teus pensamentos! Quão grande é a soma deles!18 Se eu os contasse, seriam mais numerosos do que a areia; quando acordo ainda estou contigo.19 Oxalá que matasses o perverso, ó Deus, e que os homens sanguinários se apartassem de mim,20 homens que se rebelam contra ti, e contra ti se levantam para o mal.21 Não odeio eu, ó Senhor, aqueles que te odeiam? e não me aflijo por causa dos que se levantam contra ti?22 Odeio-os com ódio completo; tenho-os por inimigos.23 Sonda-me, ó Deus, e conhece o meu coração; prova-me, e conhece os meus pensamentos;24 vê se há em mim algum caminho perverso, e guia-me pelo caminho eterno.