1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
1 Louvai ao Senhor. Louvai ao Senhor, porque ele é bom; porque a sua benignidade dura para sempre.
2 Quem pode referir os poderosos feitos do Senhor, ou anunciar todo o seu louvor?
3 Bem-aventurados os que observam o direito, que praticam a justiça em todos os tempos.
4 Lembra-te de mim, Senhor, quando mostrares favor ao teu povo; visita-me com a tua salvação,
5 para que eu veja a prosperidade dos teus escolhidos, para que me alegre com a alegria da tua nação, e me glorie juntamente com a tua herança.
6 Nós pecamos, como nossos pais; cometemos a iniqüidade, andamos perversamente.
7 Nossos pais não atentaram para as tuas maravilhas no Egito, não se lembraram da multidão das tuas benignidades; antes foram rebeldes contra o Altíssimo junto ao Mar Vermelho.
8 Não obstante, ele os salvou por amor do seu nome, para fazer conhecido o seu poder.
9 Pois repreendeu o Mar Vermelho e este se secou; e os fez caminhar pelos abismos como pelo deserto.
10 Salvou-os da mão do adversário, livrou-os do poder do inimigo.
11 As águas, porém, cobriram os seus adversários; nem um só deles ficou.
12 Então creram nas palavras dele e cantaram-lhe louvor.
13 Cedo, porém, se esqueceram das suas obras; não esperaram pelo seu conselho;
14 mas deixaram-se levar pela cobiça no deserto, e tentaram a Deus no ermo.
15 E ele lhes deu o que pediram, mas fê-los definhar de doença.
16 Tiveram inveja de Moisés no acampamento, e de Arão, o santo do Senhor.
17 Abriu-se a terra, e engoliu a Datã, e cobriu a companhia de Abirão;
18 ateou-se um fogo no meio da congregação; e chama abrasou os ímpios.
19 Fizeram um bezerro em Horebe, e adoraram uma imagem de fundição.
20 Assim trocaram a sua glória pela figura de um boi que come erva.
21 Esqueceram-se de Deus seu Salvador, que fizera grandes coisas no Egito,
22 maravilhas na terra de Cam, coisas tremendas junto ao Mar Vermelho.
23 Pelo que os teria destruído, como dissera, se Moisés, seu escolhido, não se tivesse interposto diante dele, para desviar a sua indignação, a fim de que não os destruísse.
24 Também desprezaram a terra aprazível; não confiaram na sua promessa;
25 antes murmuraram em suas tendas e não deram ouvidos à voz do Senhor.
26 Pelo que levantou a sua mão contra eles, afirmando que os faria cair no deserto;
27 que dispersaria também a sua descendência entre as nações, e os espalharia pelas terras.
28 Também se apegaram a Baal-Peor, e comeram sacrifícios oferecidos aos mortos.
29 Assim o provocaram à ira com as suas ações; e uma praga rebentou entre eles.
30 Então se levantou Finéias, que executou o juízo; e cessou aquela praga.
31 E isto lhe foi imputado como justiça, de geração em geração, para sempre.
32 Indignaram-no também junto às águas de Meribá, de sorte que sucedeu mal a Moisés por causa deles;
33 porque amarguraram o seu espírito; e ele falou imprudentemente com seus lábios.
34 Não destruíram os povos, como o Senhor lhes ordenara;
35 antes se misturaram com as nações, e aprenderam as suas obras.
36 Serviram aos seus ídolos, que vieram a ser-lhes um laço;
37 sacrificaram seus filhos e suas filhas aos demônios;
38 e derramaram sangue inocente, o sangue de seus filhos e de suas filhas, que eles sacrificaram aos ídolos de Canaã; e a terra foi manchada com sangue.
39 Assim se contaminaram com as suas obras, e se prostituíram pelos seus feitos.
40 Pelo que se acendeu a ira do Senhor contra o seu povo, de modo que abominou a sua herança;
41 entregou-os nas mãos das nações, e aqueles que os odiavam dominavam sobre eles.
42 Os seus inimigos os oprimiram, e debaixo das mãos destes foram eles humilhados.
43 Muitas vezes os livrou; mas eles foram rebeldes nos seus desígnios, e foram abatidos pela sua iniqüidade.
44 Contudo, atentou para a sua aflição, quando ouviu o seu clamor;
45 e a favor deles lembrou-se do seu pacto, e aplacou-se, segundo a abundância da sua benignidade.
46 Por isso fez com que obtivessem compaixão da parte daqueles que os levaram cativos.
47 Salva-nos, Senhor, nosso Deus, e congrega-nos dentre as nações, para que louvemos o teu santo nome, e nos gloriemos no teu louvor.
48 Bendito seja o Senhor, Deus de Israel, de eternidade em eternidade! E diga todo o povo: Amém. Louvai ao Senhor.