1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

1 Levanto a Deus a minha voz; a Deus levanto a minha voz, para que ele me ouça.2 No dia da minha angústia busco ao Senhor; de noite a minha mão fica estendida e não se cansa; a minha alma recusa ser consolada.3 Lembro-me de Deus, e me lamento; queixo-me, e o meu espírito desfalece.4 Conservas vigilantes os meus olhos; estou tão perturbado que não posso falar.5 Considero os dias da antigüidade, os anos dos tempos passados.6 De noite lembro-me do meu cântico; consulto com o meu coração, e examino o meu espírito.7 Rejeitará o Senhor para sempre e não tornará a ser favorável?8 Cessou para sempre a sua benignidade? Acabou-se a sua promessa para todas as gerações9 Esqueceu-se Deus de ser compassivo? Ou na sua ira encerrou ele as suas ternas misericórdias?10 E eu digo: Isto é minha enfermidade; acaso se mudou a destra do Altíssimo?11 Recordarei os feitos do Senhor; sim, me lembrarei das tuas maravilhas da antigüidade.12 Meditarei também em todas as tuas obras, e ponderarei os teus feitos poderosos13 O teu caminho, ó Deus, é em santidade; que deus é grande como o nosso Deus?14 Tu és o Deus que fazes maravilhas; tu tens feito notória a tua força entre os povos.15 Com o teu braço remiste o teu povo, os filhos de Jacó e de José.16 As águas te viram, ó Deus, as águas te viram, e tremeram; os abismos também se abalaram.17 As nuvens desfizeram-se em água; os céus retumbaram; as tuas flechas também correram de uma para outra parte.18 A voz do teu trovão estava no redemoinho; os relâmpagos alumiaram o mundo; a terra se abalou e tremeu.19 Pelo mar foi teu caminho, e tuas veredas pelas grandes águas; e as tuas pegadas não foram conhecidas.20 Guiaste o teu povo, como a um rebanho, pela mão de Moisés e de Arão.