1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
1 Dai graças ao Senhor, porque ele é bom; porque a sua benignidade dura para sempre;
2 digam-no os remidos do Senhor, os quais ele remiu da mão do inimigo,
3 e os que congregou dentre as terras, do Oriente e do Ocidente, do Norte e do Sul.
4 Andaram desgarrados pelo deserto, por caminho ermo; não acharam cidade em que habitassem.
5 Andavam famintos e sedentos; desfalecia-lhes a alma.
6 E clamaram ao Senhor na sua tribulação, e ele os livrou das suas angústias;
7 conduziu-os por um caminho direito, para irem a uma cidade em que habitassem.
8 Dêem graças ao Senhor pela sua benignidade, e pelas suas maravilhas para com os filhos dos homens!
9 Pois ele satisfaz a alma sedenta, e enche de bens a alma faminta.
10 Quanto aos que se assentavam nas trevas e sombra da morte, presos em aflição e em ferros,
11 por se haverem rebelado contra as palavras de Deus, e desprezado o conselho do Altíssimo,
12 eis que lhes abateu o coração com trabalho; tropeçaram, e não houve quem os ajudasse.
13 Então clamaram ao Senhor na sua tribulação, e ele os livrou das suas angústias.
14 Tirou-os das trevas e da sombra da morte, e quebrou-lhes as prisões.
15 Dêem graças ao Senhor pela sua benignidade, e pelas suas maravilhas para com os filhos dos homens!
16 Pois quebrou as portas de bronze e despedaçou as trancas de ferro.
17 Os insensatos, por causa do seu caminho de transgressão, e por causa das suas iniqüidades, são afligidos.
18 A sua alma aborreceu toda sorte de comida, e eles chegaram até as portas da morte.
19 Então clamaram ao Senhor na sua tribulação, e ele os livrou das suas angústias.
20 Enviou a sua palavra, e os sarou, e os livrou da destruição.
21 Dêem graças ao Senhor pela sua benignidade, e pelas suas maravilhas para com os filhos dos homens!
22 Ofereçam sacrifícios de louvor, e relatem as suas obras com regozijo!
23 Os que descem ao mar em navios, os que fazem comércio nas grandes águas,
24 esses vêem as obras do Senhor, e as suas maravilhas no abismo.
25 Pois ele manda, e faz levantar o vento tempestuoso, que eleva as ondas do mar.
26 Eles sobem ao céu, descem ao abismo; esvaece-lhes a alma de aflição.
27 Balançam e cambaleiam como ébrios, e perdem todo o tino.
28 Então clamam ao Senhor na sua tribulação, e ele os livra das suas angústias.
29 Faz cessar a tormenta, de modo que se acalmam as ondas.
30 Então eles se alegram com a bonança; e assim ele os leva ao porto desejado.
31 Dêem graças ao Senhor pela sua benignidade, e pelas suas maravilhas para com os filhos dos homens!
32 Exaltem-no na congregação do povo, e louvem-no na assembléia dos anciãos!
33 Ele converte rios em deserto, e nascentes em terra sedenta;
34 a terra frutífera em deserto salgado, por causa da maldade dos que nela habitam.
35 Converte o deserto em lagos, e a terra seca em nascentes.
36 E faz habitar ali os famintos, que edificam uma cidade para sua habitação;
37 semeiam campos e plantam vinhas, que produzem frutos abundantes.
38 Ele os abençoa, de modo que se multiplicam sobremaneira; e não permite que o seu gado diminua.
39 Quando eles decrescem e são abatidos pela opressão, aflição e tristeza,
40 ele lança o desprezo sobre os príncipes, e os faz desgarrados pelo deserto, onde não há caminho.
41 Mas levanta da opressão o necessitado para um alto retiro, e dá-lhe famílias como um rebanho.
42 Os retos o vêem e se regozijam, e toda a iniqüidade tapa a sua própria boca.
43 Quem é sábio observe estas coisas, e considere atentamente as benignidades do Senhor.