1 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.

2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.

3 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?

5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

9 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;

12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]

1 Somente em Deus espera silenciosa a minha alma; dele vem a minha salvação.

2 Só ele é a minha rocha e a minha salvação; é ele a minha fortaleza; não serei grandemente abalado.

3 Até quando acometereis um homem, todos vós, para o derrubardes, como a um muro pendido, uma cerca prestes a cair?

4 Eles somente consultam como derrubá-lo da sua alta posição; deleitam-se em mentiras; com a boca bendizem, mas no íntimo maldizem.

5 Ó minha alma, espera silenciosa somente em Deus, porque dele vem a minha esperança.

6 Só ele é a minha rocha e a minha salvação; é a minha fortaleza; não serei abalado.

7 Em Deus está a minha salvação e a minha glória; Deus é o meu forte rochedo e o meu refúgio.

8 Confiai nele, ó povo, em todo o tempo; derramai perante ele o vosso coração; Deus é o nosso refúgio.

9 Certamente que os filhos de Adão são vaidade, e os filhos dos homens são desilusão; postos na balança, subiriam; todos juntos são mais leves do que um sopro.

10 Não confieis na opressão, nem vos vanglorieis na rapina; se as vossas riquezas aumentarem, não ponhais nelas o coração.

11 Uma vez falou Deus, duas vezes tenho ouvido isto: que o poder pertence a Deus.

12 A ti também, Senhor, pertence a benignidade; pois retribuis a cada um segundo a sua obra.