1 Zsoltár, ének szombat napra.

2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]

1 Bom é render graças ao Senhor, e cantar louvores ao teu nome, ó Altíssimo,

2 anunciar de manhã a tua benignidade, e à noite a tua fidelidade,

3 sobre um instrumento de dez cordas, e sobre o saltério, ao som solene da harpa.

4 Pois me alegraste, Senhor, pelos teus feitos; exultarei nas obras das tuas mãos.

5 Quão grandes são, ó Senhor, as tuas obras! quão profundos são os teus pensamentos!

6 O homem néscio não sabe, nem o insensato entende isto:

7 quando os ímpios brotam como a erva, e florescem todos os que praticam a iniqüidade, é para serem destruídos para sempre.

8 Mas tu, Senhor, estás nas alturas para sempre.

9 Pois eis que os teus inimigos, Senhor, eis que os teus inimigos perecerão; serão dispersos todos os que praticam a iniqüidade.

10 Mas tens exaltado o meu poder, como o do boi selvagem; fui ungido com óleo fresco.

11 Os meus olhos já viram o que é feito dos que me espreitam, e os meus ouvidos já ouviram o que sucedeu aos malfeitores que se levantam contra mim.

12 Os justos florescerão como a palmeira, crescerão como o cedro no Líbano.

13 Estão plantados na casa do Senhor, florescerão nos átrios do nosso Deus.

14 Na velhice ainda darão frutos, serão viçosos e florescentes,

15 para proclamarem que o Senhor é reto. Ele é a minha rocha, e nele não há injustiça.