1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

1 Levanta-se Deus! Sejam dispersos os seus inimigos; fujam de diante dele os que o odeiam!

2 Como é impelida a fumaça, assim tu os impeles; como a cera se derrete diante do fogo, assim pereçam os ímpios diante de Deus.

3 Mas alegrem-se os justos, e se regozijem na presença de Deus, e se encham de júbilo.

4 Cantai a Deus, cantai louvores ao seu nome; louvai aquele que cavalga sobre as nuvens, pois o seu nome é Já; exultai diante dele.

5 Pai de órfãos e juiz de viúvas é Deus na sua santa morada.

6 Deus faz que o solitário viva em família; liberta os presos e os faz prosperar; mas os rebeldes habitam em terra árida.

7 Ó Deus! quando saías à frente do teu povo, quando caminhavas pelo deserto,

8 a terra se abalava e os céus gotejavam perante a face de Deus; o próprio Sinai tremeu na presença de Deus, do Deus de Israel.

9 Tu, ó Deus, mandaste copiosa chuva; restauraste a tua herança, quando estava cansada.

10 Nela habitava o teu rebanho; da tua bondade, ó Deus, proveste o pobre.

11 O Senhor proclama a palavra; grande é a companhia dos que anunciam as boas-novas.

12 Reis de exércitos fogem, sim, fogem; as mulheres em casa repartem os despojos.

13 Deitados entre redis, sois como as asas da pomba cobertas de prata, com as suas penas de ouro amarelo.

14 Quando o Todo-Poderoso ali dispersou os reis, caiu neve em Zalmom.

15 Monte grandíssimo é o monte de Basã; monte de cimos numerosos é o monte de Basã!

16 Por que estás, ó monte de cimos numerosos, olhando com inveja o monte que Deus desejou para sua habitação? Na verdade o Senhor habitará nele eternamente.

17 Os carros de Deus são miríades, milhares de milhares. O Senhor está no meio deles, como em Sinai no santuário.

18 Tu subiste ao alto, levando os teus cativos; recebeste dons dentre os homens, e até dentre os rebeldes, para que o Senhor Deus habitasse entre eles.

19 Bendito seja o Senhor, que diariamente leva a nossa carga, o Deus que é a nossa salvação.

20 Deus é para nós um Deus de libertação; a Jeová, o Senhor, pertence o livramento da morte.

21 Mas Deus esmagará a cabeça de seus inimigos, o crânio cabeludo daquele que prossegue em suas culpas.

22 Disse o Senhor: Eu os farei voltar de Basã; fá-los-ei voltar das profundezas do mar;

23 para que mergulhes o teu pé em sangue, e para que a língua dos teus cães tenha dos inimigos o seu quinhão.

24 Viu-se, ó Deus, a tua entrada, a entrada do meu Deus, meu Rei, no santuário.

25 Iam na frente os cantores, atrás os tocadores de instrumentos, no meio as donzelas que tocavam adufes.

26 Bendizei a Deus nas congregações, ao Senhor, vós que sois da fonte de Israel.

27 Ali está Benjamim, o menor deles, na frente; os chefes de Judá com o seu ajuntamento; os chefes de Judá com o seu ajuntamento; os chefes de Zebulom e os chefes de Naftali.

28 Ordena, ó Deus, a tua força; confirma, ó Deus, o que já fizeste por nós.

29 Por amor do teu templo em Jerusalém, os reis te trarão presentes.

30 Repreende as feras dos caniçais, a multidão dos touros, com os bezerros dos povos. Calca aos pés as suas peças de prata; dissipa os povos que se deleitam na guerra.

31 Venham embaixadores do Egito; estenda a Etiópia ansiosamente as mãos para Deus.

32 Reinos da terra, cantai a Deus, cantai louvores ao Senhor,

33 àquele que vai montado sobre os céus dos céus, que são desde a antigüidade; eis que faz ouvir a sua voz, voz veemente.

34 Atribuí a Deus força; sobre Israel está a sua excelência, e a sua força nos firmamento.

35 Ó Deus, tu és tremendo desde o teu santuário; o Deus de Israel, ele dá força e poder ao seu povo. Bendito seja Deus!