1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

1 Levanta-se Deus! Sejam dispersos os seus inimigos; fujam de diante dele os que o odeiam!2 Como é impelida a fumaça, assim tu os impeles; como a cera se derrete diante do fogo, assim pereçam os ímpios diante de Deus.3 Mas alegrem-se os justos, e se regozijem na presença de Deus, e se encham de júbilo.4 Cantai a Deus, cantai louvores ao seu nome; louvai aquele que cavalga sobre as nuvens, pois o seu nome é Já; exultai diante dele.5 Pai de órfãos e juiz de viúvas é Deus na sua santa morada.6 Deus faz que o solitário viva em família; liberta os presos e os faz prosperar; mas os rebeldes habitam em terra árida.7 Ó Deus! quando saías à frente do teu povo, quando caminhavas pelo deserto,8 a terra se abalava e os céus gotejavam perante a face de Deus; o próprio Sinai tremeu na presença de Deus, do Deus de Israel.9 Tu, ó Deus, mandaste copiosa chuva; restauraste a tua herança, quando estava cansada.10 Nela habitava o teu rebanho; da tua bondade, ó Deus, proveste o pobre.11 O Senhor proclama a palavra; grande é a companhia dos que anunciam as boas-novas.12 Reis de exércitos fogem, sim, fogem; as mulheres em casa repartem os despojos.13 Deitados entre redis, sois como as asas da pomba cobertas de prata, com as suas penas de ouro amarelo.14 Quando o Todo-Poderoso ali dispersou os reis, caiu neve em Zalmom.15 Monte grandíssimo é o monte de Basã; monte de cimos numerosos é o monte de Basã!16 Por que estás, ó monte de cimos numerosos, olhando com inveja o monte que Deus desejou para sua habitação? Na verdade o Senhor habitará nele eternamente.17 Os carros de Deus são miríades, milhares de milhares. O Senhor está no meio deles, como em Sinai no santuário.18 Tu subiste ao alto, levando os teus cativos; recebeste dons dentre os homens, e até dentre os rebeldes, para que o Senhor Deus habitasse entre eles.19 Bendito seja o Senhor, que diariamente leva a nossa carga, o Deus que é a nossa salvação.20 Deus é para nós um Deus de libertação; a Jeová, o Senhor, pertence o livramento da morte.21 Mas Deus esmagará a cabeça de seus inimigos, o crânio cabeludo daquele que prossegue em suas culpas.22 Disse o Senhor: Eu os farei voltar de Basã; fá-los-ei voltar das profundezas do mar;23 para que mergulhes o teu pé em sangue, e para que a língua dos teus cães tenha dos inimigos o seu quinhão.24 Viu-se, ó Deus, a tua entrada, a entrada do meu Deus, meu Rei, no santuário.25 Iam na frente os cantores, atrás os tocadores de instrumentos, no meio as donzelas que tocavam adufes.26 Bendizei a Deus nas congregações, ao Senhor, vós que sois da fonte de Israel.27 Ali está Benjamim, o menor deles, na frente; os chefes de Judá com o seu ajuntamento; os chefes de Judá com o seu ajuntamento; os chefes de Zebulom e os chefes de Naftali.28 Ordena, ó Deus, a tua força; confirma, ó Deus, o que já fizeste por nós.29 Por amor do teu templo em Jerusalém, os reis te trarão presentes.30 Repreende as feras dos caniçais, a multidão dos touros, com os bezerros dos povos. Calca aos pés as suas peças de prata; dissipa os povos que se deleitam na guerra.31 Venham embaixadores do Egito; estenda a Etiópia ansiosamente as mãos para Deus.32 Reinos da terra, cantai a Deus, cantai louvores ao Senhor,33 àquele que vai montado sobre os céus dos céus, que são desde a antigüidade; eis que faz ouvir a sua voz, voz veemente.34 Atribuí a Deus força; sobre Israel está a sua excelência, e a sua força nos firmamento.35 Ó Deus, tu és tremendo desde o teu santuário; o Deus de Israel, ele dá força e poder ao seu povo. Bendito seja Deus!