1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

1 Dá ouvidos, ó Deus, à minha oração, e não te escondas da minha súplica.2 Atende-me, e ouve-me; agitado estou, e ando perplexo,3 por causa do clamor do inimigo e da opressão do ímpio; pois lançam sobre mim iniqüidade, e com furor me perseguem.4 O meu coração confrange-se dentro de mim, e terrores de morte sobre mim caíram.5 Temor e tremor me sobrevêm, e o horror me envolveu.6 Pelo que eu disse: Ah! quem me dera asas como de pomba! então voaria, e encontraria descanso.7 Eis que eu fugiria para longe, e pernoitaria no deserto.8 Apressar-me-ia a abrigar-me da fúria do vento e da tempestade.9 Destrói, Senhor, confunde as suas línguas, pois vejo violência e contenda na cidade.10 Dia e noite andam ao redor dela, sobre os seus muros; também iniqüidade e malícia estão no meio dela.11 Há destruição lá dentro; opressão e fraude não se apartam das suas ruas.12 Pois não é um inimigo que me afronta, então eu poderia suportá-lo; nem é um adversário que se exalta contra mim, porque dele poderia esconder-me;13 mas és tu, homem meu igual, meu companheiro e meu amigo íntimo.14 Conservávamos juntos tranqüilamente, e em companhia andávamos na casa de Deus.15 A morte os assalte, e vivos desçam ao Seol; porque há maldade na sua morada, no seu próprio íntimo.16 Mas eu invocarei a Deus, e o Senhor me salvará.17 De tarde, de manhã e ao meio-dia me queixarei e me lamentarei; e ele ouvirá a minha voz.18 Livrará em paz a minha vida, de modo que ninguém se aproxime de mim; pois há muitos que contendem contra mim.19 Deus ouvirá; e lhes responderá aquele que está entronizado desde a antigüidade; porque não há neles nenhuma mudança, e tampouco temem a Deus.20 Aquele meu companheiro estendeu a sua mão contra os que tinham paz com ele; violou o seu pacto.21 A sua fala era macia como manteiga, mas no seu coração havia guerra; as suas palavras eram mais brandas do que o azeite, todavia eram espadas desembainhadas.22 Lança o teu fardo sobre o Senhor, e ele te susterá; nunca permitirá que o justo seja abalado.23 Mas tu, ó Deus, os farás descer ao poço da perdição; homens de sangue e de traição não viverão metade dos seus dias; mas eu em ti confiarei.