1 Ének; Aszáf zsoltára.2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]

1 Ó Deus, não guardes silêncio; não te cales nem fiques impassível, ó Deus.2 Pois eis que teus inimigos se alvoroçam, e os que te odeiam levantam a cabeça.3 Astutamente formam conselho contra o teu povo, e conspiram contra os teus protegidos.4 Dizem eles: Vinde, e apaguemo-los para que não sejam nação, nem seja lembrado mais o nome de Israel.5 Pois à uma se conluiam; aliam-se contra ti6 as tendas de Edom e os ismaelitas, Moabe e os hagarenos,7 Gebal, Amom e Amaleque, e a Filístia com os habitantes de tiro.8 Também a Assíria se ligou a eles; eles são o braço forte dos filhos de Ló.9 Faze-lhes como fizeste a Midiã, como a Sísera, como a Jabim junto ao rio Quisom,10 os quais foram destruídos em En-Dor; tornaram-se esterco para a terra.11 Faze aos seus nobres como a Orebe e a Zeebe; e a todos os seus príncipes como a Zebá e a Zalmuna,12 que disseram: Tomemos para nós as pastagens de Deus.13 Deus meu, faze-os como um turbilhão de pó, como a palha diante do vento.14 Como o fogo queima um bosque, e como a chama incedeia as montanhas,15 assim persegue-os com a tua tempestade, e assombra-os com o teu furacão.16 Cobre-lhes o rosto de confusão, de modo que busquem o teu nome, Senhor.17 Sejam envergonhados e conturbados perpetuamente; sejam confundidos, e pereçam,18 para que saibam que só tu, cujo nome é o Senhor, és o Altíssimo sobre toda a terra.