1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]

1 Ó Deus, tu és o meu Deus; ansiosamente te busco. A minha alma tem sede de ti; a minha carne te deseja muito em uma terra seca e cansada, onde não há água.2 Assim no santuário te contemplo, para ver o teu poder e a tua glória.3 Porquanto a tua benignidade é melhor do que a vida, os meus lábios te louvarão.4 Assim eu te bendirei enquanto viver; em teu nome levantarei as minhas mãos.5 A minha alma se farta, como de tutano e de gordura; e a minha boca te louva com alegres lábios.6 quando me lembro de ti no meu leito, e medito em ti nas vigílias da noite,7 pois tu tens sido o meu auxílio; de júbilo canto à sombra das tuas asas.8 A minha alma se apega a ti; a tua destra me sustenta.9 Mas aqueles que procuram a minha vida para a destruírem, irão para as profundezas da terra.10 Serão entregues ao poder da espada, servidão de pasto aos chacais.11 Mas o rei se regozijará em Deus; todo o que por ele jura se gloriará, porque será tapada a boca aos que falam a mentira.