1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
1 耶和华啊！ 求你听我的祷告； 愿我的呼求达到你那里。
2 我在患难的日子， 求你不要向我掩面； 我呼求的时候， 求你留心听我， 并且迅速应允我。
3 因为我的年日好像烟一般消散； 我的骨头烧焦像炉中的炭。
4 我的心受创伤， 好像草一般枯干， 以致我连饭也忘了吃。
5 因我唉哼的声音， 我就渐渐消瘦（"我就渐渐消瘦"原文作"我的骨头紧贴着肉"）。
6 我像旷野的鹈鹕， 又像废墟里的猫头鹰。
7 我躺在床上警醒着， 就像屋顶上孤单的麻雀。
8 我的仇敌终日辱骂我； 嘲弄我的指着我赌咒。
9 我吃炉灰像吃饭一样； 我所喝的与眼泪混和。
10 这都是因为你的愤恨和烈怒； 你把我举起来， 又把我摔下去。
11 我的年日好像日影偏斜， 我也好像草一般枯干。
12 耶和华啊！ 你却永远坐着为王， 你可记念的名也必存到万代。
13 你要起来， 怜悯锡安， 因为现在是恩待锡安的时候； 所定的日期已经到了。
14 因为你的众仆人喜爱它的石头， 爱惜它的尘土。
15 万国都必敬畏耶和华的名； 世上列王都敬畏你的荣耀。
16 因为耶和华必建造锡安， 在他自己的荣耀里显现。
17 他要垂顾困苦人的祷告， 必不藐视他们的祈求。
18 这些事要记下来， 传给后代， 好使将来出生的人民可以赞美耶和华。
19 因为耶和华从他至高的圣所里垂看， 从天上观看大地，
20 为要垂听被囚的人的叹息， 解救定了死罪的人；
21 使人在锡安传扬耶和华的名， 在耶路撒冷传扬赞美他的话。
22 那时， 万民和万国必一同聚集， 要事奉耶和华。
23 耶和华在我壮年的时候， 使我的力量衰弱， 缩短我的年日。
24 所以我说： "我的 神啊！ 求你不要使我中年去世， 你的年数万代无疆。
25 你起初立了地的根基； 天也是你手的工作。
26 天地都要毁灭， 你却长存； 天地都要像衣服一样渐渐残旧； 你要更换天地如同更换衣物一样， 天地就被更换。
27 只有你永不改变， 你的年数也没有穷尽。
28 你仆人的子孙必安然居住； 他们的后裔必在你面前坚立。"