1 Dávidé.

2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.

3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;

8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.

1 耶和华我的磐石是应当称颂的。他教导我的手作战， 训练我的指头打仗。（本节在《马索拉抄本》包括细字标题）

2 他是我慈爱的 神、我的堡垒、我的高台、我的救主、我的盾牌、我所投靠的， 他使我的人民服在我以下。

3 耶和华啊！ 人算什么， 你竟关怀他， 世人算什么， 你竟眷念他。

4 人不过像一口气， 他的年日仿佛影子消逝。

5 耶和华啊！ 求你使天下垂， 亲自降临； 求你触摸群山， 使山冒烟。

6 求你发出闪电， 使仇敌四散； 求你射出你的箭， 使他们溃乱。

7 求你从高天伸手救拔我， 从大水之中， 从外族人的手里拯救我。

8 他们的口说虚谎的话， 他们举起右手起假誓。

9 神啊！ 我要向你唱新歌， 我要用十弦琴向你歌唱。

10 你是那使君王得胜的， 是那救拔你（"你"原文作"他"）仆人大卫脱离杀人的刀的。

11 求你救拔我， 从外族人的手里拯救我； 他们的口说虚谎的话， 他们举起右手起假誓。

12 愿我们的儿子， 在幼年时都像旺盛的树木； 愿我们的女儿如同殿四角的柱子， 为建造殿宇而凿成的。

13 愿我们的仓库满溢， 各种粮食不缺； 愿我们牧场上的羊群， 孳生千万。

14 愿我们的牛群满驮货物； 城墙没有缺口， 没有人出去争战（"愿我们......出去争战"或译： "愿我们的牛群多生多养， 没有流产， 没有死掉"）， 在我们的街上也没有呼叫的声音。

15 得享这样景况的人民， 是有福的， 有耶和华作他们 神的， 这人是有福的。