1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.

2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,

4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.

5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.

6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;

7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]

1 我大声向耶和华呼求， 高声向耶和华恳求。

2 我在他面前倾吐我的苦情， 在他面前陈述我的患难。

3 我的灵在我里面软弱的时候， 你知道我的道路。在我所行的路上， 敌人暗设网罗陷害我。

4 求你向我右边观看， 没有人关心我； 我没有逃难的地方， 也没有人照顾我。

5 耶和华啊！ 我向你呼求； 我说： "你是我的避难所， 是我在活人之地的业分。

6 求你留心听我的呼求， 因为我落到极卑微的地步； 求你救我脱离逼迫我的人， 因为他们比我强大。

7 求你把我从牢狱中领出来， 好让我称赞你的名； 义人必环绕着我， 因为你以厚恩待我。"