1 Hear my prayer, Yahweh!
Let my cry come to you.
2 Don’t hide your face from me in the day of my distress.
Turn your ear to me.
Answer me quickly in the day when I call.
3 For my days consume away like smoke.
My bones are burned as a torch.
4 My heart is blighted like grass, and withered,
for I forget to eat my bread.
5 By reason of the voice of my groaning,
my bones stick to my skin.
6 I am like a pelican of the wilderness.
I have become as an owl of the waste places.
7 I watch, and have become like a sparrow that is alone on the housetop.
8 My enemies reproach me all day.
Those who are mad at me use my name as a curse.
9 For I have eaten ashes like bread,
and mixed my drink with tears,
10 because of your indignation and your wrath;
for you have taken me up and thrown me away.
11 My days are like a long shadow.
I have withered like grass.
12 But you, Yahweh, will remain forever;
your renown endures to all generations.
13 You will arise and have mercy on Zion,
for it is time to have pity on her.
Yes, the set time has come.
14 For your servants take pleasure in her stones,
and have pity on her dust.
15 So the nations will fear Yahweh’s name,
all the kings of the earth your glory.
16 For Yahweh has built up Zion.
He has appeared in his glory.
17 He has responded to the prayer of the destitute,
and has not despised their prayer.
18 This will be written for the generation to come.
A people which will be created will praise Yah,
19 for he has looked down from the height of his sanctuary.
From heaven, Yahweh saw the earth,
20 to hear the groans of the prisoner,
to free those who are condemned to death,
21 that men may declare Yahweh’s name in Zion,
and his praise in Jerusalem,
22 when the peoples are gathered together,
the kingdoms, to serve Yahweh.
23 He weakened my strength along the course.
He shortened my days.
24 I said, "My God, don’t take me away in the middle of my days.
Your years are throughout all generations.
25 Of old, you laid the foundation of the earth.
The heavens are the work of your hands.
26 They will perish, but you will endure.
Yes, all of them will wear out like a garment.
You will change them like a cloak, and they will be changed.
27 But you are the same.
Your years will have no end.
28 The children of your servants will continue.
Their offspring will be established before you."
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]