1 In you, Yahweh, I take refuge.

Never let me be disappointed.

2 Deliver me in your righteousness, and rescue me.

Turn your ear to me, and save me.

3 Be to me a rock of refuge to which I may always go.

Give the command to save me,

for you are my rock and my fortress.

4 Rescue me, my God, from the hand of the wicked,

from the hand of the unrighteous and cruel man.

5 For you are my hope, Lord Yahweh,

my confidence from my youth.

6 I have relied on you from the womb.

You are he who took me out of my mother’s womb.

I will always praise you.

7 I am a marvel to many,

but you are my strong refuge.

8 My mouth shall be filled with your praise,

with your honor all day long.

9 Don’t reject me in my old age.

Don’t forsake me when my strength fails.

10 For my enemies talk about me.

Those who watch for my soul conspire together,

11 saying, "God has forsaken him.

Pursue and take him, for no one will rescue him."

12 God, don’t be far from me.

My God, hurry to help me.

13 Let my accusers be disappointed and consumed.

Let them be covered with disgrace and scorn who want to harm me.

14 But I will always hope,

and will add to all of your praise.

15 My mouth will tell about your righteousness,

and of your salvation all day,

though I don’t know its full measure.

16 I will come with the mighty acts of the Lord Yahweh.

I will make mention of your righteousness, even of yours alone.

17 God, you have taught me from my youth.

Until now, I have declared your wondrous works.

18 Yes, even when I am old and gray-haired, God, don’t forsake me,

until I have declared your strength to the next generation,

your might to everyone who is to come.

19 God, your righteousness also reaches to the heavens.

You have done great things.

God, who is like you?

20 You, who have shown us many and bitter troubles,

you will let me live.

You will bring us up again from the depths of the earth.

21 Increase my honor

and comfort me again.

22 I will also praise you with the harp for your faithfulness, my God.

I sing praises to you with the lyre, Holy One of Israel.

23 My lips shall shout for joy!

My soul, which you have redeemed, sings praises to you!

24 My tongue will also talk about your righteousness all day long,

for they are disappointed, and they are confounded,

who want to harm me.

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.