1 In you, Yahweh, I take refuge.

Let me never be disappointed.

Deliver me in your righteousness.

2 Bow down your ear to me.

Deliver me speedily.

Be to me a strong rock,

a house of defense to save me.

3 For you are my rock and my fortress,

therefore for your name’s sake lead me and guide me.

4 Pluck me out of the net that they have laid secretly for me,

for you are my stronghold.

5 Into your hand I commend my spirit.

You redeem me, Yahweh, God of truth.

6 I hate those who regard lying vanities,

but I trust in Yahweh.

7 I will be glad and rejoice in your loving kindness,

for you have seen my affliction.

You have known my soul in adversities.

8 You have not shut me up into the hand of the enemy.

You have set my feet in a large place.

9 Have mercy on me, Yahweh, for I am in distress.

My eye, my soul, and my body waste away with grief.

10 For my life is spent with sorrow,

my years with sighing.

My strength fails because of my iniquity.

My bones are wasted away.

11 Because of all my adversaries I have become utterly contemptible to my neighbors,

a horror to my acquaintances.

Those who saw me on the street fled from me.

12 I am forgotten from their hearts like a dead man.

I am like broken pottery.

13 For I have heard the slander of many, terror on every side,

while they conspire together against me,

they plot to take away my life.

14 But I trust in you, Yahweh.

I said, "You are my God."

15 My times are in your hand.

Deliver me from the hand of my enemies, and from those who persecute me.

16 Make your face to shine on your servant.

Save me in your loving kindness.

17 Let me not be disappointed, Yahweh, for I have called on you.

Let the wicked be disappointed.

Let them be silent in Sheol.

18 Let the lying lips be mute,

which speak against the righteous insolently, with pride and contempt.

19 Oh how great is your goodness,

which you have laid up for those who fear you,

which you have worked for those who take refuge in you,

before the sons of men!

20 In the shelter of your presence you will hide them from the plotting of man.

You will keep them secretly in a dwelling away from the strife of tongues.

21 Praise be to Yahweh,

for he has shown me his marvelous loving kindness in a strong city.

22 As for me, I said in my haste, "I am cut off from before your eyes."

Nevertheless you heard the voice of my petitions when I cried to you.

23 Oh love Yahweh, all you his saints!

Yahweh preserves the faithful,

and fully recompenses him who behaves arrogantly.

24 Be strong, and let your heart take courage,

all you who hope in Yahweh.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]