1 By the rivers of Babylon, there we sat down.
Yes, we wept, when we remembered Zion.
2 On the willows in that land,
we hung up our harps.
3 For there, those who led us captive asked us for songs.
Those who tormented us demanded songs of joy:
"Sing us one of the songs of Zion!"
4 How can we sing Yahweh’s song in a foreign land?
5 If I forget you, Jerusalem,
let my right hand forget its skill.
6 Let my tongue stick to the roof of my mouth if I don’t remember you,
if I don’t prefer Jerusalem above my chief joy.
7 Remember, Yahweh, against the children of Edom in the day of Jerusalem,
who said, "Raze it!
Raze it even to its foundation!"
8 Daughter of Babylon, doomed to destruction,
he will be happy who repays you,
as you have done to us.
9 Happy shall he be,
who takes and dashes your little ones against the rock.
1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!