1 Give thanks to Yahweh! Call on his name!
Make his doings known among the peoples.
2 Sing to him, sing praises to him!
Tell of all his marvelous works.
3 Glory in his holy name.
Let the heart of those who seek Yahweh rejoice.
4 Seek Yahweh and his strength.
Seek his face forever more.
5 Remember his marvelous works that he has done:
his wonders, and the judgments of his mouth,
6 you offspring of Abraham, his servant,
you children of Jacob, his chosen ones.
7 He is Yahweh, our God.
His judgments are in all the earth.
8 He has remembered his covenant forever,
the word which he commanded to a thousand generations,
9 the covenant which he made with Abraham,
his oath to Isaac,
10 and confirmed it to Jacob for a statute;
to Israel for an everlasting covenant,
11 saying, "To you I will give the land of Canaan,
the lot of your inheritance,"
12 when they were but a few men in number,
yes, very few, and foreigners in it.
13 They went about from nation to nation,
from one kingdom to another people.
14 He allowed no one to do them wrong.
Yes, he reproved kings for their sakes,
15 "Don’t touch my anointed ones!
Do my prophets no harm!"
16 He called for a famine on the land.
He destroyed the food supplies.
17 He sent a man before them.
Joseph was sold for a slave.
18 They bruised his feet with shackles.
His neck was locked in irons,
19 until the time that his word happened,
and Yahweh’s word proved him true.
20 The king sent and freed him,
even the ruler of peoples, and let him go free.
21 He made him lord of his house,
and ruler of all of his possessions,
22 to discipline his princes at his pleasure,
and to teach his elders wisdom.
23 Israel also came into Egypt.
Jacob lived in the land of Ham.
24 He increased his people greatly,
and made them stronger than their adversaries.
25 He turned their heart to hate his people,
to conspire against his servants.
26 He sent Moses, his servant,
and Aaron, whom he had chosen.
27 They performed miracles among them,
and wonders in the land of Ham.
28 He sent darkness, and made it dark.
They didn’t rebel against his words.
29 He turned their waters into blood,
and killed their fish.
30 Their land swarmed with frogs,
even in the rooms of their kings.
31 He spoke, and swarms of flies came,
and lice in all their borders.
32 He gave them hail for rain,
with lightning in their land.
33 He struck their vines and also their fig trees,
and shattered the trees of their country.
34 He spoke, and the locusts came
with the grasshoppers, without number.
35 They ate up every plant in their land,
and ate up the fruit of their ground.
36 He struck also all the firstborn in their land,
the first fruits of all their manhood.
37 He brought them out with silver and gold.
There was not one feeble person among his tribes.
38 Egypt was glad when they departed,
for the fear of them had fallen on them.
39 He spread a cloud for a covering,
fire to give light in the night.
40 They asked, and he brought quails,
and satisfied them with the bread of the sky.
41 He opened the rock, and waters gushed out.
They ran as a river in the dry places.
42 For he remembered his holy word,
and Abraham, his servant.
43 He brought his people out with joy,
his chosen with singing.
44 He gave them the lands of the nations.
They took the labor of the peoples in possession,
45 that they might keep his statutes,
and observe his laws.
Praise Yah!
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.
3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.
6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!
7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.
8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.
20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;
21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.
30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.
32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.
43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!