1 I said, "I will watch my ways, so that I don’t sin with my tongue.

I will keep my mouth with a bridle while the wicked is before me."

2 I was mute with silence.

I held my peace, even from good.

My sorrow was stirred.

3 My heart was hot within me.

While I meditated, the fire burned.

I spoke with my tongue:

4 "Yahweh, show me my end,

what is the measure of my days.

Let me know how frail I am.

5 Behold, you have made my days hand widths.

My lifetime is as nothing before you.

Surely every man stands as a breath." Selah.

6 "Surely every man walks like a shadow.

Surely they busy themselves in vain.

He heaps up, and doesn’t know who shall gather.

7 Now, Lord, what do I wait for?

My hope is in you.

8 Deliver me from all my transgressions.

Don’t make me the reproach of the foolish.

9 I was mute.

I didn’t open my mouth,

because you did it.

10 Remove your scourge away from me.

I am overcome by the blow of your hand.

11 When you rebuke and correct man for iniquity,

you consume his wealth like a moth.

Surely every man is but a breath." Selah.

12 "Hear my prayer, Yahweh, and give ear to my cry.

Don’t be silent at my tears.

For I am a stranger with you,

a foreigner, as all my fathers were.

13 Oh spare me, that I may recover strength,

before I go away and exist no more."

1 Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.

3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

12 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ]