1 My cry goes to God!
Indeed, I cry to God for help,
and for him to listen to me.
2 In the day of my trouble I sought the Lord.
My hand was stretched out in the night, and didn’t get tired.
My soul refused to be comforted.
3 I remember God, and I groan.
I complain, and my spirit is overwhelmed. Selah.
4 You hold my eyelids open.
I am so troubled that I can’t speak.
5 I have considered the days of old,
the years of ancient times.
6 I remember my song in the night.
I consider in my own heart;
my spirit diligently inquires:
7 "Will the Lord reject us forever?
Will he be favorable no more?
8 Has his loving kindness vanished forever?
Does his promise fail for generations?
9 Has God forgotten to be gracious?
Has he, in anger, withheld his compassion?" Selah.
10 Then I thought, "I will appeal to this:
the years of the right hand of the Most High."
11 I will remember Yah’s deeds;
for I will remember your wonders of old.
12 I will also meditate on all your work,
and consider your doings.
13 Your way, God, is in the sanctuary.
What god is great like God?
14 You are the God who does wonders.
You have made your strength known among the peoples.
15 You have redeemed your people with your arm,
the sons of Jacob and Joseph. Selah.
16 The waters saw you, God.
The waters saw you, and they writhed.
The depths also convulsed.
17 The clouds poured out water.
The skies resounded with thunder.
Your arrows also flashed around.
18 The voice of your thunder was in the whirlwind.
The lightnings lit up the world.
The earth trembled and shook.
19 Your way was through the sea,
your paths through the great waters.
Your footsteps were not known.
20 You led your people like a flock,
by the hand of Moses and Aaron.
1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.
7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?
10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.
11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;
13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.
14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]