1 Yahweh, you have searched me,

and you know me.

2 You know my sitting down and my rising up.

You perceive my thoughts from afar.

3 You search out my path and my lying down,

and are acquainted with all my ways.

4 For there is not a word on my tongue,

but behold, Yahweh, you know it altogether.

5 You hem me in behind and before.

You laid your hand on me.

6 This knowledge is beyond me.

It’s lofty.

I can’t attain it.

7 Where could I go from your Spirit?

Or where could I flee from your presence?

8 If I ascend up into heaven, you are there.

If I make my bed in Sheol, behold, you are there!

9 If I take the wings of the dawn,

and settle in the uttermost parts of the sea,

10 even there your hand will lead me,

and your right hand will hold me.

11 If I say, "Surely the darkness will overwhelm me.

The light around me will be night,"

12 even the darkness doesn’t hide from you,

but the night shines as the day.

The darkness is like light to you.

13 For you formed my inmost being.

You knit me together in my mother’s womb.

14 I will give thanks to you,

for I am fearfully and wonderfully made.

Your works are wonderful.

My soul knows that very well.

15 My frame wasn’t hidden from you,

when I was made in secret,

woven together in the depths of the earth.

16 Your eyes saw my body.

In your book they were all written,

the days that were ordained for me,

when as yet there were none of them.

17 How precious to me are your thoughts, God!

How vast is their sum!

18 If I would count them, they are more in number than the sand.

When I wake up, I am still with you.

19 If only you, God, would kill the wicked.

Get away from me, you bloodthirsty men!

20 For they speak against you wickedly.

Your enemies take your name in vain.

21 Yahweh, don’t I hate those who hate you?

Am I not grieved with those who rise up against you?

22 I hate them with perfect hatred.

They have become my enemies.

23 Search me, God, and know my heart.

Try me, and know my thoughts.

24 See if there is any wicked way in me,

and lead me in the everlasting way.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.

16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!

20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!

23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!