1 Contend, Yahweh, with those who contend with me.

Fight against those who fight against me.

2 Take hold of shield and buckler,

and stand up for my help.

3 Brandish the spear and block those who pursue me.

Tell my soul, "I am your salvation."

4 Let those who seek after my soul be disappointed and brought to dishonor.

Let those who plot my ruin be turned back and confounded.

5 Let them be as chaff before the wind,

Yahweh’s angel driving them on.

6 Let their way be dark and slippery,

Yahweh’s angel pursuing them.

7 For without cause they have hidden their net in a pit for me.

Without cause they have dug a pit for my soul.

8 Let destruction come on him unawares.

Let his net that he has hidden catch himself.

Let him fall into that destruction.

9 My soul shall be joyful in Yahweh.

It shall rejoice in his salvation.

10 All my bones shall say, "Yahweh, who is like you,

who delivers the poor from him who is too strong for him;

yes, the poor and the needy from him who robs him?"

11 Unrighteous witnesses rise up.

They ask me about things that I don’t know about.

12 They reward me evil for good,

to the bereaving of my soul.

13 But as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth.

I afflicted my soul with fasting.

My prayer returned into my own bosom.

14 I behaved myself as though it had been my friend or my brother.

I bowed down mourning, as one who mourns his mother.

15 But in my adversity, they rejoiced, and gathered themselves together.

The attackers gathered themselves together against me, and I didn’t know it.

They tore at me, and didn’t cease.

16 Like the profane mockers in feasts,

they gnashed their teeth at me.

17 Lord, how long will you look on?

Rescue my soul from their destruction,

my precious life from the lions.

18 I will give you thanks in the great assembly.

I will praise you among many people.

19 Don’t let those who are my enemies wrongfully rejoice over me;

neither let those who hate me without a cause wink their eyes.

20 For they don’t speak peace,

but they devise deceitful words against those who are quiet in the land.

21 Yes, they opened their mouth wide against me.

They said, "Aha! Aha! Our eye has seen it!"

22 You have seen it, Yahweh. Don’t keep silent.

Lord, don’t be far from me.

23 Wake up! Rise up to defend me, my God!

My Lord, contend for me!

24 Vindicate me, Yahweh my God, according to your righteousness.

Don’t let them gloat over me.

25 Don’t let them say in their heart, "Aha! That’s the way we want it!"

Don’t let them say, "We have swallowed him up!"

26 Let them be disappointed and confounded together who rejoice at my calamity.

Let them be clothed with shame and dishonor who magnify themselves against me.

27 Let those who favor my righteous cause shout for joy and be glad.

Yes, let them say continually, "May Yahweh be magnified,

who has pleasure in the prosperity of his servant!"

28 My tongue shall talk about your righteousness and about your praise all day long.

1 Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.

2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].

6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.