1 We have heard with our ears, God;

our fathers have told us what work you did in their days,

in the days of old.

2 You drove out the nations with your hand,

but you planted them.

You afflicted the peoples,

but you spread them abroad.

3 For they didn’t get the land in possession by their own sword,

neither did their own arm save them;

but your right hand, your arm, and the light of your face,

because you were favorable to them.

4 God, you are my King.

Command victories for Jacob!

5 Through you, we will push down our adversaries.

Through your name, we will tread down those who rise up against us.

6 For I will not trust in my bow,

neither will my sword save me.

7 But you have saved us from our adversaries,

and have shamed those who hate us.

8 In God we have made our boast all day long.

We will give thanks to your name forever. Selah.

9 But now you rejected us, and brought us to dishonor,

and don’t go out with our armies.

10 You make us turn back from the adversary.

Those who hate us take plunder for themselves.

11 You have made us like sheep for food,

and have scattered us among the nations.

12 You sell your people for nothing,

and have gained nothing from their sale.

13 You make us a reproach to our neighbors,

a scoffing and a derision to those who are around us.

14 You make us a byword among the nations,

a shaking of the head among the peoples.

15 All day long my dishonor is before me,

and shame covers my face,

16 at the taunt of one who reproaches and verbally abuses,

because of the enemy and the avenger.

17 All this has come on us,

yet we haven’t forgotten you.

We haven’t been false to your covenant.

18 Our heart has not turned back,

neither have our steps strayed from your path,

19 though you have crushed us in the haunt of jackals,

and covered us with the shadow of death.

20 If we have forgotten the name of our God,

or spread out our hands to a strange god,

21 won’t God search this out?

For he knows the secrets of the heart.

22 Yes, for your sake we are killed all day long.

We are regarded as sheep for the slaughter.

23 Wake up!

Why do you sleep, Lord?

Arise!

Don’t reject us forever.

24 Why do you hide your face,

and forget our affliction and our oppression?

25 For our soul is bowed down to the dust.

Our body clings to the earth.

26 Rise up to help us.

Redeem us for your loving kindness’ sake.

1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]