1 Bless Yahweh, my soul.
Yahweh, my God, you are very great.
You are clothed with honor and majesty.
2 He covers himself with light as with a garment.
He stretches out the heavens like a curtain.
3 He lays the beams of his rooms in the waters.
He makes the clouds his chariot.
He walks on the wings of the wind.
4 He makes his messengers winds,
and his servants flames of fire.
5 He laid the foundations of the earth,
that it should not be moved forever.
6 You covered it with the deep as with a cloak.
The waters stood above the mountains.
7 At your rebuke they fled.
At the voice of your thunder they hurried away.
8 The mountains rose,
the valleys sank down,
to the place which you had assigned to them.
9 You have set a boundary that they may not pass over,
that they don’t turn again to cover the earth.
10 He sends springs into the valleys.
They run among the mountains.
11 They give drink to every animal of the field.
The wild donkeys quench their thirst.
12 The birds of the sky nest by them.
They sing among the branches.
13 He waters the mountains from his rooms.
The earth is filled with the fruit of your works.
14 He causes the grass to grow for the livestock,
and plants for man to cultivate,
that he may produce food out of the earth:
15 wine that makes the heart of man glad,
oil to make his face to shine,
and bread that strengthens man’s heart.
16 Yahweh’s trees are well watered,
the cedars of Lebanon, which he has planted,
17 where the birds make their nests.
The stork makes its home in the cypress trees.
18 The high mountains are for the wild goats.
The rocks are a refuge for the rock badgers.
19 He appointed the moon for seasons.
The sun knows when to set.
20 You make darkness, and it is night,
in which all the animals of the forest prowl.
21 The young lions roar after their prey,
and seek their food from God.
22 The sun rises, and they steal away,
and lie down in their dens.
23 Man goes out to his work,
to his labor until the evening.
24 Yahweh, how many are your works!
In wisdom, you have made them all.
The earth is full of your riches.
25 There is the sea, great and wide,
in which are innumerable living things,
both small and large animals.
26 There the ships go,
and leviathan, whom you formed to play there.
27 These all wait for you,
that you may give them their food in due season.
28 You give to them; they gather.
You open your hand; they are satisfied with good.
29 You hide your face; they are troubled.
You take away their breath; they die and return to the dust.
30 You send out your Spirit and they are created.
You renew the face of the ground.
31 Let Yahweh’s glory endure forever.
Let Yahweh rejoice in his works.
32 He looks at the earth, and it trembles.
He touches the mountains, and they smoke.
33 I will sing to Yahweh as long as I live.
I will sing praise to my God while I have any being.
34 Let my meditation be sweet to him.
I will rejoice in Yahweh.
35 Let sinners be consumed out of the earth.
Let the wicked be no more.
Bless Yahweh, my soul.
Praise Yah!
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!