1 God, the nations have come into your inheritance.

They have defiled your holy temple.

They have laid Jerusalem in heaps.

2 They have given the dead bodies of your servants to be food for the birds of the sky,

the flesh of your saints to the animals of the earth.

3 They have shed their blood like water around Jerusalem.

There was no one to bury them.

4 We have become a reproach to our neighbors,

a scoffing and derision to those who are around us.

5 How long, Yahweh?

Will you be angry forever?

Will your jealousy burn like fire?

6 Pour out your wrath on the nations that don’t know you,

on the kingdoms that don’t call on your name,

7 for they have devoured Jacob,

and destroyed his homeland.

8 Don’t hold the iniquities of our forefathers against us.

Let your tender mercies speedily meet us,

for we are in desperate need.

9 Help us, God of our salvation, for the glory of your name.

Deliver us, and forgive our sins, for your name’s sake.

10 Why should the nations say, "Where is their God?"

Let it be known among the nations, before our eyes,

that vengeance for your servants’ blood is being poured out.

11 Let the sighing of the prisoner come before you.

According to the greatness of your power, preserve those who are sentenced to death.

12 Pay back to our neighbors seven times into their bosom

their reproach with which they have reproached you, Lord.

13 So we, your people and sheep of your pasture,

will give you thanks forever.

We will praise you forever, to all generations.

1 Aszáf zsoltára.

2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.

4 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?

6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

10 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

11 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

13 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!