1 The Mighty One, God, Yahweh, speaks,

and calls the earth from sunrise to sunset.

2 Out of Zion, the perfection of beauty,

God shines out.

3 Our God comes, and does not keep silent.

A fire devours before him.

It is very stormy around him.

4 He calls to the heavens above,

to the earth, that he may judge his people:

5 "Gather my saints together to me,

those who have made a covenant with me by sacrifice."

6 The heavens shall declare his righteousness,

for God himself is judge. Selah.

7 "Hear, my people, and I will speak.

Israel, I will testify against you.

I am God, your God.

8 I don’t rebuke you for your sacrifices.

Your burnt offerings are continually before me.

9 I have no need for a bull from your stall,

nor male goats from your pens.

10 For every animal of the forest is mine,

and the livestock on a thousand hills.

11 I know all the birds of the mountains.

The wild animals of the field are mine.

12 If I were hungry, I would not tell you,

for the world is mine, and all that is in it.

13 Will I eat the meat of bulls,

or drink the blood of goats?

14 Offer to God the sacrifice of thanksgiving.

Pay your vows to the Most High.

15 Call on me in the day of trouble.

I will deliver you, and you will honor me."

16 But to the wicked God says,

"What right do you have to declare my statutes,

that you have taken my covenant on your lips,

17 since you hate instruction,

and throw my words behind you?

18 When you saw a thief, you consented with him,

and have participated with adulterers.

19 "You give your mouth to evil.

Your tongue frames deceit.

20 You sit and speak against your brother.

You slander your own mother’s son.

21 You have done these things, and I kept silent.

You thought that I was just like you.

I will rebuke you, and accuse you in front of your eyes.

22 "Now consider this, you who forget God,

lest I tear you into pieces, and there be no one to deliver.

23 Whoever offers the sacrifice of thanksgiving glorifies me,

and prepares his way so that I will show God’s salvation to him."

1 Asáf zsoltára.

2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.