A contemplation by David, when he was in the cave. A Prayer.

1 I cry with my voice to Yahweh.

With my voice, I ask Yahweh for mercy.

2 I pour out my complaint before him.

I tell him my troubles.

3 When my spirit was overwhelmed within me,

you knew my route.

On the path in which I walk,

they have hidden a snare for me.

4 Look on my right, and see;

for there is no one who is concerned for me.

Refuge has fled from me.

No one cares for my soul.

5 I cried to you, Yahweh.

I said, "You are my refuge,

my portion in the land of the living."

6 Listen to my cry,

for I am in desperate need.

Deliver me from my persecutors,

for they are too strong for me.

7 Bring my soul out of prison,

that I may give thanks to your name.

The righteous will surround me,

for you will be good to me.

1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.

2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,

4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.

5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.

6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;

7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]