1 Surely God is good to Israel,

to those who are pure in heart.

2 But as for me, my feet were almost gone.

My steps had nearly slipped.

3 For I was envious of the arrogant,

when I saw the prosperity of the wicked.

4 For there are no struggles in their death,

but their strength is firm.

5 They are free from burdens of men,

neither are they plagued like other men.

6 Therefore pride is like a chain around their neck.

Violence covers them like a garment.

7 Their eyes bulge with fat.

Their minds pass the limits of conceit.

8 They scoff and speak with malice.

In arrogance, they threaten oppression.

9 They have set their mouth in the heavens.

Their tongue walks through the earth.

10 Therefore their people return to them,

and they drink up waters of abundance.

11 They say, "How does God know?

Is there knowledge in the Most High?"

12 Behold, these are the wicked.

Being always at ease, they increase in riches.

13 Surely I have cleansed my heart in vain,

and washed my hands in innocence,

14 For all day long I have been plagued,

and punished every morning.

15 If I had said, "I will speak thus",

behold, I would have betrayed the generation of your children.

16 When I tried to understand this,

it was too painful for me—

17 until I entered God’s sanctuary,

and considered their latter end.

18 Surely you set them in slippery places.

You throw them down to destruction.

19 How they are suddenly destroyed!

They are completely swept away with terrors.

20 As a dream when one wakes up,

so, Lord, when you awake, you will despise their fantasies.

21 For my soul was grieved.

I was embittered in my heart.

22 I was so senseless and ignorant.

I was a brute beast before you.

23 Nevertheless, I am continually with you.

You have held my right hand.

24 You will guide me with your counsel,

and afterward receive me to glory.

25 Whom do I have in heaven?

There is no one on earth whom I desire besides you.

26 My flesh and my heart fails,

but God is the strength of my heart and my portion forever.

27 For, behold, those who are far from you shall perish.

You have destroyed all those who are unfaithful to you.

28 But it is good for me to come close to God.

I have made the Lord Yahweh my refuge,

that I may tell of all your works.

1 Aszáf zsoltára.

2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.

7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;

11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!

13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.

25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.