1 As the deer pants for the water brooks,

so my soul pants after you, God.

2 My soul thirsts for God, for the living God.

When shall I come and appear before God?

3 My tears have been my food day and night,

while they continually ask me, "Where is your God?"

4 These things I remember, and pour out my soul within me,

how I used to go with the crowd, and led them to God’s house,

with the voice of joy and praise, a multitude keeping a holy day.

5 Why are you in despair, my soul?

Why are you disturbed within me?

Hope in God!

For I shall still praise him for the saving help of his presence.

6 My God, my soul is in despair within me.

Therefore I remember you from the land of the Jordan,

the heights of Hermon, from the hill Mizar.

7 Deep calls to deep at the noise of your waterfalls.

All your waves and your billows have swept over me.

8 Yahweh will command his loving kindness in the daytime.

In the night his song shall be with me:

a prayer to the God of my life.

9 I will ask God, my rock, "Why have you forgotten me?

Why do I go mourning because of the oppression of the enemy?"

10 As with a sword in my bones, my adversaries reproach me,

while they continually ask me, "Where is your God?"

11 Why are you in despair, my soul?

Why are you disturbed within me?

Hope in God! For I shall still praise him,

the saving help of my countenance, and my God.

1 Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.

2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?

5 Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.

6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.

7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.

8 Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

10 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]