1 Yahweh, you God to whom vengeance belongs,

you God to whom vengeance belongs, shine out.

2 Rise up, you judge of the earth.

Pay back the proud what they deserve.

3 Yahweh, how long will the wicked,

how long will the wicked triumph?

4 They pour out arrogant words.

All the evildoers boast.

5 They break your people in pieces, Yahweh,

and afflict your heritage.

6 They kill the widow and the alien,

and murder the fatherless.

7 They say, "Yah will not see,

neither will Jacob’s God consider."

8 Consider, you senseless among the people;

you fools, when will you be wise?

9 He who implanted the ear, won’t he hear?

He who formed the eye, won’t he see?

10 He who disciplines the nations, won’t he punish?

He who teaches man knows.

11 Yahweh knows the thoughts of man,

that they are futile.

12 Blessed is the man whom you discipline, Yah,

and teach out of your law,

13 that you may give him rest from the days of adversity,

until the pit is dug for the wicked.

14 For Yahweh won’t reject his people,

neither will he forsake his inheritance.

15 For judgment will return to righteousness.

All the upright in heart shall follow it.

16 Who will rise up for me against the wicked?

Who will stand up for me against the evildoers?

17 Unless Yahweh had been my help,

my soul would have soon lived in silence.

18 When I said, "My foot is slipping!"

Your loving kindness, Yahweh, held me up.

19 In the multitude of my thoughts within me,

your comforts delight my soul.

20 Shall the throne of wickedness have fellowship with you,

which brings about mischief by statute?

21 They gather themselves together against the soul of the righteous,

and condemn the innocent blood.

22 But Yahweh has been my high tower,

my God, the rock of my refuge.

23 He has brought on them their own iniquity,

and will cut them off in their own wickedness.

Yahweh, our God, will cut them off.

1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.