1 Orazione dell’afflitto, essendo angosciato, e spandendo il suo lamento davanti a Dio. SIGNORE, ascolta la mia orazione, E venga il mio grido infino a te.2 Non nasconder la tua faccia da me; Nel giorno che io sono in distretta, inchina a me il tuo orecchio; Nel giorno che io grido, affrettati a rispondermi.3 Perciocchè i miei giorni son venuti meno come fumo, E le mie ossa sono arse come un tizzone.4 Il mio cuore è stato percosso come erba, Ed è seccato; Perciocchè io ho dimenticato di mangiare il mio pane.5 Le mie ossa sono attaccate alla mia carne, Per la voce de’ miei gemiti.6 Io son divenuto simile al pellicano del deserto; E son come il gufo delle solitudini.7 Io vegghio, e sono Come il passero solitario sopra il tetto. I miei nemici mi fanno vituperio tuttodì;8 Quelli che sono infuriati contro a me fanno delle esecrazioni di me.9 Perciocchè io ho mangiata la cenere come pane, Ed ho temperata la mia bevanda con lagrime.10 Per la tua indegnazione, e per lo tuo cruccio; Perciocchè, avendomi levato ad alto, tu mi hai gettato a basso.11 I miei giorni son come l’ombra che dichina; Ed io son secco come erba12 Ma tu, Signore, dimori in eterno E la tua memoria è per ogni età.13 Tu ti leverai, tu avrai compassione di Sion; Perciocchè egli è tempo di averne pietà; Perciocchè il termine è giunto.14 Imperocchè i tuoi servitori hanno affezione alle pietre di essa, Ed hanno pietà della sua polvere.15 E le genti temeranno il Nome del Signore, E tutti i re della terra la tua gloria,16 Quando il Signore avrà riedificata Sion, Quando egli sarà apparito nella sua gloria,17 Ed avrà volto lo sguardo all’orazione de’ desolati, E non avrà sprezzata la lor preghiera.18 Ciò sarà scritto all’età a venire; E il popolo che sarà creato loderà il Signore.19 Perciocchè egli avrà riguardato dall’alto luogo della sua santità; Perciocchè il Signore avrà mirato dal cielo verso la terra;20 Per udire i gemiti de’ prigioni; Per isciogliere quelli ch’erano condannati a morte;21 Acciocchè si narri in Sion il Nome del Signore, E la sua lode in Gerusalemme.22 Quando i popoli e i regni saranno raunati insieme, Per servire al Signore23 Egli ha tra via abbattute le mie forze; Egli ha scorciati i miei giorni.24 Io dirò: O Dio mio, non farmi trapassare al mezzo de’ miei dì; I tuoi anni durano per ogni età.25 Tu fondasti già la terra; E i cieli son l’opera delle tue mani;26 Queste cose periranno, ma tu dimorerai; Ed esse invecchieranno tutte, come un vestimento; Tu le muterai come una vesta, e trapasseranno.27 Ma tu sei sempre lo stesso, E gli anni tuoi non finiranno giammai.28 I figliuoli de’ tuoi servitori abiteranno, E la progenie loro sarà stabilita nel tuo cospetto

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]