1 Maschil, dato al capo de’ Musici, de’ figliuoli di Core. O DIO, noi abbiamo udite colle nostre orecchie, I nostri padri ci hanno raccontate Le opere che tu operasti a’ dì loro, A’ dì antichi.2 Tu, colla tua mano, scacciasti le genti, e piantasti i nostri padri; Tu disertasti le nazioni, e propagginasti i nostri padri.3 Perciocchè essi non conquistarono il paese colla loro spada, E il braccio loro non li salvò; Anzi la tua destra, e il tuo braccio, e la luce del tuo volto; Perciocchè tu li gradivi.4 Tu, o Dio, sei lo stesso mio Re; Ordina le salvazioni di Giacobbe.5 Per te noi cozzeremo i nostri nemici; Nel tuo Nome noi calpesteremo coloro che si levano contro a noi.6 Perciocchè io non mi confido nel mio arco, E la mia spada non mi salverà.7 Anzi tu ci salverai da’ nostri nemici, E renderai confusi quelli che ci odiano.8 Noi ci glorieremo tuttodì in Dio, E celebreremo il tuo Nome in perpetuo. Sela9 E pure tu ci hai scacciati, e ci hai svergognati; E non esci più co’ nostri eserciti.10 Tu ci hai fatto voltar le spalle dinanzi al nemico; E quelli che ci odiano ci hanno predati.11 Tu ci hai ridotti ad esser come pecore da mangiare; E ci hai dispersi fra le genti.12 Tu hai venduto il tuo popolo senza danari, E non hai fatto alcuno avanzo de’ lor prezzi.13 Tu ci hai posti in vituperio appresso i nostri vicini, In beffa, e in ischerno a quelli che stanno d’intorno a noi.14 Tu ci hai messi ad essere proverbiati fra le genti, Ed hai fatto che ci è scosso il capo contro fra i popoli.15 Il mio vituperio è tuttodì davanti a me, E la vergogna della mia faccia mi ha coperto,16 Per la voce del vituperatore e dell’oltraggiatore; Per cagione del nemico e del vendicatore17 Tutto questo ci è avvenuto, e non però ti abbiamo dimenticato, E non ci siam portati dislealmente contro al tuo patto.18 Il cuor nostro non si è rivolto indietro, E i nostri passi non si sono sviati da’ tuoi sentieri;19 Quantunque tu ci abbi tritati, e messi in luogo di sciacalli; E ci abbi coperti d’ombra di morte.20 Se noi avessimo dimenticato il Nome dell’Iddio nostro, Ed avessimo stese le mani ad alcun dio strano,21 Iddio non ne farebbe egli inchiesta? Conciossiachè egli conosca i segreti del cuore.22 Anzi, per cagion tua siamo uccisi tuttodì, Siam reputati come pecore da macello.23 Risvegliati; perchè dormi, Signore? Destati, non iscacciarci in perpetuo.24 Perchè nascondi la tua faccia? Perchè dimentichi la nostra afflizione e la nostra oppressione?25 Conciossiachè la nostra anima sia abbassata fin nella polvere, E il nostro ventre sia attaccato alla terra.26 Levati in nostro aiuto, E riscuotici, per amor della tua benignità

1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]