1 Cantico di Salmo di Davide IL mio cuore è disposto, o Dio, Ed anche la mia gloria; io canterò, e salmeggerò.2 Saltero, e cetera, destati; Io mi risveglierò all’alba.3 Io ti celebrerò fra i popoli, o Signore, E ti salmeggerò fra le nazioni.4 Perciocchè la tua benignità è grande, disopra il cielo; E la tua verità aggiunge infino alle nuvole.5 Innalzati, o Dio, sopra i cieli; Ed innalzisi la tua gloria sopra tutta le terra; 6 Acciocchè i tuoi diletti sieno liberati; Salvami colla tua destra, e rispondimi.7 Iddio ha parlato per la sua santità; io trionferò, Io spartirò Sichem, e misurerò la valle di Succot.8 Mio è Galaad, mio è Manasse; Ed Efraim è la forza del mio capo; Giuda è il mio legislatore;9 Moab è la caldaia del mio lavatoio; Io getterò le mie scarpe sopra Edom; Io trionferò della Palestina con voci di allegrezza.10 Chi mi condurrà nella città della fortezza? Chi mi menerà fino in Edom?11 Non sarai desso tu, o Dio, che ci avevi scacciati, E non uscivi più fuori, o Dio, co’ nostri eserciti?12 Dacci aiuto, per uscir di distretta; Perciocchè il soccorso degli uomini è vanità.13 Coll’aiuto di Dio noi faremo prodezze; Ed egli calpesterà i nostri nemici

1 Ének. Dávid zsoltára.2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]