1 Salmo di Davide dato al capo dei Musici. SIGNORE, tu mi hai investigato, e tu mi conosci.

2 Tu vedi quando mi seggo, e quando mi alzo; Tu intendi da lungi il mio pensiero.

3 Tu aggiri i miei sentieri e il mio ricetto; E sei usato a tutte le mie vie.

4 Perciocchè non essendo ancora la parola sopra la mia lingua, Ecco, Signore, tu sai già il tutto.

5 Tu mi strigni dietro e davanti; E mi metti la mano addosso.

6 La tua conoscenza è tanto maravigliosa che io non posso sottrarmene; E tanto eccelsa, che appo lei non posso nulla

7 Dove me ne andrò d’innanzi al tuo Spirito? E dove me ne fuggirò dal tuo cospetto?

8 Se io salgo in cielo, tu vi sei; E se mi metto a giacere ne’ luoghi bassi sotterra, eccoviti.

9 Se prendo le ale dell’alba, E vo a dimorar nell’estremità del mare;

10 Anche quivi mi condurrà la tua mano, E la tua destra mi prenderà.

11 E se dico: Certo, le tenebre mi appiatteranno, La notte sarà luce d’intorno a me.

12 Le tenebre stesse non possono oscurarti nulla; Anzi la notte ti risplende come il giorno; E le tenebre e la luce ti son tutt’uno.

13 Conciossiachè tu possegga le mie reni; Tu mi hai composto nel seno di mia madre.

14 Io ti celebrerò; perciocchè io sono stato maravigliosamente formato In maniere stupende; Le tue opere son maravigliose, E l’anima mia lo sa molto bene.

15 La fabbrica delle mie ossa non ti fu celata, Quando io fui fatto in occulto, E lavorato nelle basse parti delle terra.

16 I tuoi occhi videro la massa informe del mio corpo; E tutte queste cose erano scritte nel tuo libro, Nel tempo che si formavano, Quando niuna di esse era ancora

17 Oh! quanto mi sono, o Dio, preziosi i tuoi pensamenti! Quanto son grandi le somme di essi!

18 Se io li voglio annoverare, sono in maggior numero che la rena; Quando io mi risveglio, io sono ancora teco.

19 Certo, o Dio, tu ucciderai l’empio; Perciò, uomini di sangue, dipartitevi da me.

20 Perciocchè i tuoi nemici ti hanno nominato a scelleratezza; Hanno preso in bocca il tuo Nome in vano.

21 O Signore, non odio io quelli che t’odiano? E non mi accuoro io per quelli che si levano contro a te?

22 Io li odio d’un odio perfetto; Io li ho per nemici.

23 O Dio, investigami, e conosci il mio cuore; Provami, e conosci i miei pensieri;

24 E vedi se vi è in me alcuna via iniqua; E giudami per la via del mondo

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.

16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!

20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!

23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!