1 Cantico di Maalot. RICORDATI, Signore, di Davide, E di tutte le sue afflizioni.
2 Come egli giurò al Signore, E fece voto al Possente di Giacobbe, dicendo:
3 Se io entro nel tabernacolo della mia casa, Se salgo sopra la lettiera del mio letto;
4 Se do alcun sonno agli occhi miei, O alcun sonnecchiare alle mie palpebre;
5 Infino a tanto che io abbia trovato un luogo al Signore, Degli abitacoli al Possente di Giacobbe.
6 Ecco, noi abbiamo udito che l’Arca era stata nella contrada Efratea; Poi la trovammo ne’ campi di Iaar.
7 Entriamo negli abitacoli del Signore; Adoriamo allo scannello de’ suoi piedi.
8 Levati, Signore; Tu, e l’Arca della tua forza, per entrar nel tuo riposo.
9 I tuoi sacerdoti sieno rivestiti di giustizia, E giubilino i tuoi santi.
10 Per amor di Davide, tuo servitore, Non negare al tuo unto la sua richiesta
11 Il Signore giurò verità a Davide, E non la rivocherà, dicendo: Io metterò sopra il tuo trono del frutto del tuo ventre.
12 Se i tuoi figliuoli osservano il mio patto, E la mia testimonianza, che io insegnerò loro; Essi, e i lor figliuoli in perpetuo, Sederanno sopra il tuo trono.
13 Perciocchè il Signore ha eletta Sion; Egli l’ha gradita per sua stanza, dicendo:
14 Questo è il mio riposo in perpetuo, Qui abiterò; perciocchè questo è il luogo che io ho desiderato.
15 Io benedirò largamente la sua vittuaglia; Io sazierò di pane i suoi poveri.
16 E vestirò i suoi sacerdoti di vesti di liberazione; E i suoi santi giubileranno in gran letizia.
17 Quivi farò germogliare un corno a Davide; E terrò accesa una lampana al mio unto.
18 Io vestirò i suoi nemici di vergogna; E la sua benda reale fiorirà sopra lui
1 Grádicsok éneke.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.